A kiállítást Ghyczy György festőművész, a Nyitott Műterem vezetője nyitotta meg, zongorán közreműködött Zámolyi Zsófi zongoraművész.

„A »Mélyvilágok« invitáció, kinek-kinek egy saját belső utazásra. Célt és utat, kapaszkodót és korlátokat hordunk magunkban, mindannyian… – írja a művésznő. – Ötödik éve vagyok a Nyitott Műterem és a dúzsi festőtábor alkotóinak körében. Budapesten, Kispesten élek kilenc éves fiammal.”

Mindössze ennyi, amit szükségesnek tart elmondani magáról és a kiállításról a művésznő.

De kárpótol minket a szűkszavúságért az a változatosság ami a képekből árad. A gyermekkori emlékekből felvillanó mindennapok fotószerű tárgyilagosságától a lelket nyitogató virágmotívumokon át a belső titkokat eláruló portrékig. Más-más téma, más-más technika: a részekből összeálló egész – a művész egyénisége.

„Amit magammal hozhatok, azt megmutatom” – mondja egyszerűen Horváth Terézia.  A néző pedig ráismer és rácsodálkozik: hiszen ezt én is láttam gyerekkoromban, hiszen ezek az én érzéseim, az én világom is. Vajon az én egyéniségemmel milyen virág, milyen szín harmonizálna. Milyen mélységeket, milyen titkokat rejt az én egyéniségem. És azoké akiket szeretek?  Ismerem-e őket valóban? Vagy csak felületesen? És a világot, mely körülvesz?

A néző megáll egy-egy kép előtt és valóban egy belső utazásra indul.

Horváth Terézia weblapja: http://horvathteca.works.hu/
Horváth Terézia képei az Artmanageren