Tovább bővült a jubileumi Sziget felhozatala. A napokban vált biztossá, hogy augusztus 8-15 között a Nagyszínpad nemzetközi porondján fellép az elmúlt évtized legnagyobb hatású rockzenekara, a Tool; a brit gitárzenei hullám egyik legnépszerűbb bandája, a The Rakes; az Egyesült Államok egyik legüdítőbb zenéjét játszó tánczenekara, a !!!; és élő koncertet ad a gall techno-isten, Laurent Garnier és zenekara. A HammerWorld színpadon pedig ott lesz a Pleymo, az elmúlt évek egyik rock-húzóágazata, a nu-metal francia kirendeltségének fontos reprezentánsa, és egy örök túlélő, az 1982-ben alakult, eredetileg ipswich-i illetőségű Napalm Death, mely nélkül elképzelhetetlen volt a metál megújulása a nyolcvanas években.

Tool (USA) - Kevés olyan rockzenekar van széles e világon, amelyik hitelesen tudja az art-rock fogalmát még ma is tartalommal megtölteni. Művészi mondanivaló, tehetség, kiváló zeneszerzői képesség, lehengerlő előadás: nem véletlen, hogy az amerikai Tool minden koncertje világszenzáció, melyre igen nehéz jegyet szerezni, és amelyet évekkel később is emleget a koncertre látogató. A kilencvenes évek első felében feltűnt zenekar sokdimenziós-többrétegű, azonnal felismerhető muzsikájával sokkolta a poszt-grunge-korszak rocktáborát, amelybe ugyanúgy belefért a Jane's Addiction zaklatottsága, mint a trash, a prog-rock, Peter Gabriel világa vagy az indián sámánének. Az Undertow, az AEnima, majd az öt év szünet - Maynard Keenan James énekes projektje, az A Perfect Circle megasikere - után kiadott Lateralus és a tavalyi 10000 Days - megjelenés hetében 564,000 példány kelt el belőle csak az USA-ban! - rocktörténeti mérföldkőnek számít mind a rajongók, mind a kritikusok körében.

The Rakes (UK) - A londoni Rakes az elmúlt évek burjánzó és izgalmas brit gitárzenei hullámának egyik legjobb és legnépszerűbb zenekara. A négytagú együttes bemutatkozó albuma, a '80-as évek elejének táncos és karcos new wave- és poszt-punk zenéjét felidéző és újrahasznosító Capture/Release a 2005-ös év egyik legkellemesebb meglepetése és legnagyobb brit lemezsikere volt, melynek hasonlóan élvezetes folytatása az idén megjelent Ten New Messages. És hogy mit mondunk majd a Rakes-koncert másnapján? Idézzük majd az új album első kislemez-slágerét: We Danced Together.

!!! (USA) - Egy zenekar, amelynek nevével elsőre senki sem birkózik meg. A különös név - ejtsd: Csikk, csikk, csikk, vagy olvasd angolul: Chk, chk, chk - az Egyesült Államok egyik legüdítőbb zenéjét játszó tánczenekarát rejti, mely bár a kilencvenes évek közepén alakult és már 2000-ben debütált lemezzel, az utóbbi pár évben került az undergroundból reflektorfénybe. A nyolctagú zenekar leginkább a new wave aranykorát idézi, amikor a karcos-zajos, töredezett ritmusú új hullám keveredett a funkkal, lásd a Public Image Limited, a Pop Group, a Happy Mondays vagy a Gang Of Four munkásságát, de rokonítható olyan mostani sikerzenekarok felvételeivel, mint például a Rapture. A !!! legújabb, rádión, klipen innen, táncparketten túl is igen jól fogadott lemeze a napokban jelent meg Myth Takes címmel.

Laurent Garnier (F) - Minden szempontból különleges a francia techno istenének fellépése a Sziget Nagyszínpadán: a dj neve már évtizedeket fog össze az elektronikus zene történetében a "madchesteri" kezdetektől - ahol olyan zenekarokra volt hatással, mint a Happy Mondays vagy a Stone Roses - az F Communication nevű lemezkiadóján át egészen a máig - a francia kapcsolat él. Laurent Garnier idei legújabb dobása során egy egész zenekart invitál magával a színpadra.

Pleymo (F) - A Pleymo az elmúlt évek egyik rock-húzóágazata, a nu-metal francia kirendeltségének fontos reprezentánsa. A hattagú, odalépős párizsi zenekar 1998-ban jelentette meg első nagylemezét, melyet az elmúlt években összesen öt stúdióalbum - a 2002-es lemezanyag angol és francia nyelvű ikeralbumokkal - és egy koncertlemez követett. Hogy hangzik a rap és a metál fúziója francia nyelven? Íme itt a lehetőség, hogy megtudjuk.

Napalm Death (UK) - Egy örök túlélő az 1982-ben alakult, eredetileg ipswich-i illetőségű zenekar, mely nélkül elképzelhetetlen a metal megújulása a nyolcvanas években. Ők azok, akik tökélyre fejlesztették a brutális sebességet, az extrém metalt, a grindcore-t úgy, hogy a mai napig nem váltak önmaguk paródiájává. Bizonyság erre legújabb, 2006-os Smear Campaign című lemezük.

Sinéad O’Connor minden idők egyik legfontosabb, legszínesebb és legnyughatatlanabb női popelőadója, aki tavaly megjelent Throw Down Your Arms című csodálatos reggae-lemezével már sokadszor kezdte újra és támadt fel ’80-as évek végi berobbanása óta. Személyében egy igazi legenda látogat a Szigetre. Az öntörvényű ír énekesnő a kettővel ezelőtti évtized új és izgalmas női előadókkal gazdagon meghintett második felében, pontosan 1987-ben robbant be The Lion and the Cobra című lemezével, melyet 1990-ben követte a hasonló hangvételű, alterockos I Do Not Want What I Haven’t Got, rajta a hatalmas sikert arató Prince-feldolgozás, a Nothing Compares 2U. O’Connor-kisasszony a ’90-es évek elején többször került jó társaságba - dolgozott a The The-vel és a Fal-döntő Roger Waterszel -, ám saját pályája rossz irányba fordult: ’92-es szvingalbuma, az Am I Not Your Girl? megbukott és botrányai sem lendítettek karrierjén. Pályája első törése után azonban még simán talpra állt: vendégeskedett Peter Gabriel Us című lemezén, az In the Name of the Father című filmhez egy emlékezetes betétdalt énekelt, melyet a U2-s Bono írt, 1994-ben pedig izgalmas új albummal jött ki, ám a Universal Mother azonban inkább rajongói kedvenc lett, mintsem üzleti siker. 2000-es Faith and Courage című albuma – melyre többek közt a fugees-es Wyclef Jean és a eurythmics-es Dave Stewart írt dalokat – újabb szakaszt zárt le, hiszen a 2002-es Sean-Nós Nua egy újabb merész irányváltás eredménye, hiszen ezen az albumon az énekesnő visszatért gyökereihez és ír népdalokat énekelt azok eredeti nyelvén. Ami még ennél is váratlanabb csavar volt, hogy a lemez megjelenése után egy évvel, 2003-ban bejelentette visszavonulását. A szünet három teljes évig tartott, és egy fantasztikus új albummal ért véget. Az új, Throw Down Your Arms című albumon Sinéad O’Connor reggae-klasszikusokat dolgozott fel és formált saját képére, olyan sztárok segítségével, mint a klasszikus reggae dob-basszus sztárpáros, Sly and Robbie. Sinéad O’Connor új albuma a 2006-os év egyik legfontosabb lemeze volt – így Sinéad akár új anyagával, akár életműösszegző programmal jön, jól járunk. 

Az 1933-ban Kamerunban született Manu Dibango tizenöt éves volt, amikor zenei tanulmányai folytatására Párizsba küldték a szülei. Előbb zongorázni tanult, aztán kölcsönkapott egy szaxofont, és ezzel megpecsételődött a sorsa. 1957-ben Brüsszelbe költözött, ahol a kongói rumbakirály, Joseph Kabasele zenekarának a tagja lett. Két évig turnéztak Afrikában, ahol hamarosan kiérlelődött a saját hangja, a maga makossája…

A makossa egy gyors tempójú, városi tánc Kamerunban. De amit ebből Manu 1972-ben Soul Makossa címmel kihozott, az éppúgy kötődött más kameruni stílusokhoz és más afrikai országok tánczenéihez is, így világszerte a kozmopolita afrikaiak himnuszává vált. Később Manu felvette a Fania All Starszal salsa-, Sly & Robbie-val reggae-, Herbie Hancockkal elektro-funk- és Eliades Ochoával rumba-változatban is. Munkássága persze jóval kiterjedtebb és jelentősebb annál, hogy egyedül ezt a művét említsük – az 1978-as Home Made, az 1982-es Fleurs Musicales du Cameroun, az 1994-es Wakafrika és az 1998-as CubAfrica ugyancsak remekmű. Manu tavaly felbukkant már a Sziget Világzenei Nagyszínpadán – akkor az olasz Enzo Avitabile & Bottari vendégeként. Most saját zenekarával, ötvenéves életműve új és egységes köntösbe hangszerelt remekeivel – a 2003-as The Very Best Of Manu Dibango anyagával – lép fel.