|
- 2013-03-21 -
Az Alcatraz-sziget (vagy egyszerűen Alcatraz, a popkultúrában
elterjedt neve szerint „a Szikla”) egy kis sziget a San Francisco-öböl
közepén, Kalifornia államban. Először világítótorony, majd
katonai erődítmény, később börtön volt, ma múzeum.
Mai neve a környéket felfedező spanyol Juan Manuel de Ayala hajós által
adott La Isla de los Alcatraces („A pelikánok szigete”) angolosodott
formája.
A nagyközönség számára leginkább az 1934 és 1963 közt a szigeten
működött maximális biztonságú börtönről nevezetes, aminek falai közt
töltötte büntetését két világháború közti időszak nagy gengsztereinek
„színe-java”, mint Al Capone vagy George R. Kelly.
Feltehetően az indián őslakosok horgászhelyként és tojások gyűjtésére
használták a szigetet, hiszen az egyik legmegfelelőbb hely e célokra az
öbölben. Egyes elképzelések szerint ide száműzhették a törvényeket
megszegő társaikat is. Két jelentősebb törzs szálláshelye volt a
terület, a miwok és az ohlone indiánoké, akik száma az európaiak
érkezésekor 10 000 körül lehetett.
Mivel a sziget az öböl bejáratának közepénél helyezkedik el, nagyobb
távolságból úgy tűnik, mintha nem is szakadna meg a partvonal, ami
számos európai hajóst megtévesztett. Juan Rodriguez Cabrillo, Francis
Drake és Sebastián Rodriguez Cermeo is elhaladt mellette anélkül, hogy
észrevette volna. Cermeo adta a területnek a San Francisco nevet. Végül
Gaspar de Portolá volt az első, aki behajózott az öbölbe 1769. október
31-én.
1775-ben a spanyol Juan Manuel de Ayala hadnagy több hetet töltött az
öböl feltérképezésével és nevezte el a szigetet Pelikán-szigetnek.
|
|
1821-ben a Spanyolországtól függetlenedő Mexikó része lett egészen 1848.
május 19-ig, amikor az mexikói–amerikai háború után Kaliforniával
együtt az USA fennhatósága alá került.
Kalifornia már 1850-ben állami rangot kapott, és az aranyláz hozta
gazdagság növekedésével szükségessé vált az amerikai jelenlét
biztosítása.
Az Alcatraz-sziget kitűnő lehetőséget nyújtott egy erőd építésére, az öböl védelme érdekében.
Az Alcatrazi Világítótornyot 1853-ban adták át, amellyel a legöregebb világítótorony az Egyesült Államok Csendes-óceáni partvidékén.
1906-os földrengésben súlyosan megrongálódott épületet 1909-ben lerombolták, és az eredeti helyétől délebbre egy magasabb, 25 méteres tornyot építettek fel, hogy ezzel helyet adjanak a kiépülő börtönnek. Az új, 1909. december 1-jén átadott épületben egészen 1963-ig voltak lámpaőrök, az automata berendezés felszereléséig.
Az amerikai polgárháborúban harci eseményekben nem vett részt, habár további megerősítéseket is kiviteleztek (például: 1864-ben állították fel a 15 inches Rodman ágyúkat). Kaliforniában mind az unionistáknak, mind a konföderalistáknak voltak támogatói, de az erőd vezetése, mint az állam nagy része is, az északiakhoz húzott. Így a részvétele arra korlátozódott, hogy elfogott déli szimpatizánsokat és hadifoglyokat tartottak benne fogva. Felismerve, hogy elzártsága miatt szinte lehetetlen innen a szökés, több más erődítményből is ide szállították a rabokat, majd 1861-től hivatalosan is a csendes-óceáni hadosztály katonai börtöne lett.
Az 1929-es világválság bűnözési hullámot indított el országszerte, aminek megállítása érdekében a kormányzat jelentős erőket mozgósított. Szükség volt egy új börtönre, ahova a legveszélyesebb elkövetőket gyűjthetik. Elvárás volt, hogy kellő megfélemlítő és elrettentő erővel, valamint a szökés gondolatát is teljesen értelmetlenné tevő biztonsági rendszerrel rendelkezzen. Habár szó volt egy alaszkai helyszínről is, végül Alcatrazra esett a választás. Ide azokat a bűnözőket hozták, akikkel más intézményekben már probléma volt, egy bíró sem küldhette őket közvetlenül ide. Emiatt emlegették úgy is, mint „börtön a börtönben”.
„A Szikla” legendájának kialakulásában nem kis szerepe volt az itt fogva tartott híres vagy éppen hírhedt bűnözőknek. A legismertebb közülük vitathatatlanul Al Capone volt, akit 1934-ben szállítottak át ide atlantai börtönéből. Többször összetűzésbe került James Lucas-szal, egy texasi bankrablóval, aki egyszer hátba is szúrta. Az egyik börtönsztrájkban nem vett részt, emiatt társai kiközösítették. 1939 novemberében helyezték szabadlábra meggyengült egészsége miatt.
Robert Stroud „Alcatraz madarásza”-ként lett ismert. Erőszakos természete miatt több börtönt is végigjárt, még halálbüntetésre is ítélték, amit 1920-ban Thomas Woodrow Wilson elnök életfogytiglani szabadságvesztésre mérsékelt. Már azelőtt írt két könyvet a kanárikról és betegségeikről, mielőtt az Alcatrazba szállították. Az őrök azért engedélyezték számára a madarak tartását, mert javulást reméltek tőle a súlyosan antiszociális Stroud állapotában. Ő kihasználva a helyzetet, sokszor rejtett el nem engedélyezett tárgyakat a madarai ketrecében. A tudományos kísérleteihez igényelt anyagokból pedig házi főzésű szeszeket állított elő. 1942-ben kezdte meg 17 éves Alcatrazi tartózkodását, amelyből 6 évet a „D” blokkban, 11-et a börtönkórházban töltött.
1963. november 21-én halt meg a Missouri állambeli Springfield Szövetségi Börtönkórházában, ahova 1959-ben utalták.
Az intézmény bezárását Robert Kennedy főügyész rendelte el 1963-ban, amelyet a magas fenntartási és üzemeltetési költségekkel indokolt. (Alcatrazban 10 dollár volt egy elítélt napi költsége, míg Atlantában 3 dollár). A döntésében szerepet játszott az is, hogy a létesítmény elavult, a várható felújítási költségek helyett jobban megérte egy újabb börtönt felépíteni. 1963. március 23-án hagyták el az utolsó rabok a szigetet. Helyét az Illinois állambeli Marionban újonnan épített maximális biztonságú börtön vette át.
Ez a szöveg a magyar Wikipédia Alcatraz-sziget című szócikkéből származik (a változat dátuma: 2013. március 09.). A CC-BY-SA-3.0 licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható. |
|