„Bajnok ébred hősi lanton” címmel Arany János műveiből tartott előadóestet Sudár Annamária és Lázár Csaba színművész  november 17-én 19 órai kezdettel. Az 1882. októberében, 125 évvel ezelőtt elhunyt  költő előtt tiszteleg az évforduló alkalmából készült összeállítás, melynek rendhagyó módon a Gazdagréti Református Templom (Bp 1118 Rétköz u.41.) adott helyet.

A hallgatóság két érett művész ihletett előadását élvezhette ezen az estén. A válogatás gazdag anyagot ölelt fel, a műsorban elhangzott a Rege a csodaszarvasról, a Vörös Rébék, a Pázmán lovag, a Mindvégig, részletek a Toldi-ból, a Szondi két apródja, A walesi bárdok, és a kevésbé közismert versek közül olyanok, mint például a Rendületlenül, melyet a Szabadságharc bukása után 1860-ban írt a költő:

Szép keretet adott a megemlékezésnek a késői költőtársak Aranyhoz írt sorai, ezek közül egy példa:

Babits Mihály: Arany Jánoshoz
(Egy megzavart verselő a XX. században)

Hunyt mesterünk! tehozzád száll az ének:
ládd léha gáncsok lantom elborítják
s mint gyermek hogyha idegenbe szidják
édes apjához panaszkodni tér meg:

úgy hozzád én. E nemzedék szemének
gyenge e láng, bár új olajak szítják:
cintányérral mulatnak már a szittyák
s rejtett kincset sejteni rá nem érnek.

S kiáltanak: Nincs benne tűz, sem érzés!
nem takart seb kell, inkább festett vérzés!
és jönnek az új lantosok sereggel,

sebes szavakkal és hangos sebekkel:
egy sem tudja mit mond, de szóra bátor,
magát mutatni hősi gladiátor.

Mindkét előadóművészre jellemző volt a dinamikus, lelkes, őszinte hangvétel, amely magával ragadta a közönséget. Hitelesen tolmácsolták számunkra a költő gondolatait, előadásukban élvezhettük a magyar nyelv szépségét, gazdagságát, zeneiségét, melyet Arany János versei mindig is magukban hordoznak, de kevesen tudják ilyen meggyőzően érzékeltetni.


Suha Kálmán gitárművész a versekhez írt zenével, mely hol a szövegek háttereként, hol átvezető motívumként szólalt meg, hiteles atmoszférát teremtett az előadáshoz.

Andor Edit