Gencsy Sári köszöntése
- 2008-01-29 -
Január 23-án délután csend van a Színház- és Filmművészeti Egyetem épületében, a félévi vizsgák után pár nap nyugalom a II. félév kezdetéig. A falakon régi tablókról, fényképekről köszönnek ránk a nagy színészegyéniségek, a rektori szobában Nádasdy Kálmán rendező, színházigazgató, színészpedagógus, műfordító szobra fogad, aki 1964-74 között az intézmény főigazgatója volt.

Meghitt, családias találkozóra érkeznek a vendégek: Gencsy Sári barátai, kollégái, tanítványai köszöntik az operaénekesnőt, művészpedagógust. Sárika – mert kedvessége, közvetlensége miatt  mindenki így nevezi -  30 évig tanította e falak között hangképzésre a színinövendékeket, akik közül sokan az operett, musical sztárjai lettek.

Gencsy Sári fia, Rex-Kis Béla kíséretében érkezett és Tiszeker Lajos, akivel 30 éve dolgoznak együtt, már a kapuban várta.

Hegedűs D. Géza a Beszéd Tanszék és Székely Gábor a Színházrendező Tanszék vezetői, az egyetem munkatársaival köszöntötték a művésznőt, és átadták az Egyetem ajándékát, egy szép porcelán vázát. Lendvai Ildikó magánemberként jött el, virágcsokorral kedveskedett Gencsy Sárinak, aki édesapjával, Lendvay Ferenc rendezővel sokat dolgozott együtt. Debreceni közös emlékeket idéztek fel.   
 
A művésznő 1950-ben Verdi: Rigoletto c. operájában Gilda szerepében debütált az Operaházban, ahol 1975-ig koloratúrszoprán és szubrett szerepeket játszott és énekelt nagy sikerrel. Mozart: Don Giovanni c. operájában  Zerlina megformálása felejthetetlen élmény volt számunkra, akik hallhattuk. De sokan úgy emlékeznek rá, mint Juliskára  Kacsóh Pongrácz: János Vitéz c. daljátékából, Sárdi János partnerére. 1974-ben érdemes művész díjat kapott. 1975 óta tanít a Színművészeti Akadémián. Talán kevesen tudják, hogy Szabó István Mephisto c. filmjében is szerepelt. (1981)
 
Igazi pedagógusként nagy türelemmel, sok-sok bíztatással csalta elő tanítványai torkából a „belcanto” hangokat. Én magam is köszönettel tartozom, mint énekes, és mint hangképző tanár, hogy elleshettem a  módszereket, a „gencsisári-féle” skálákat, és továbbadhatom az én tanítványaimnak. Reméljük, hogy Gencsy Sári, bár az Egyetemen már nem tarthat órákat, még sokáig köztünk marad, magánórákon és a THÉBA Művészeti Akadémián fogadja a diákokat, és meséli történeteit a színházról, kollégákról, a pálya nehézségeiről és örömeiről, a művészet, a zene felemelő szépségeiről, az emberi hang csodáiról.  

Köszönjük Művésznő, köszönjük Tanárnő, köszönjük Sárika!

Andor Edit