Egy következetesen végigjárt út eredményeként Németh Róbert eljutott egy egyéni, eredeti következtetésig: a sokszorosított grafika egyik ágának, a rézkarcnak a nyomóformái, a dúcok váltak nála magává a műalkotássá. Ezáltal a sokszorosított grafika, egyedi, egyszeri képként jelenik meg a kiállítóterem falain. Nincs, és nem is lehet ezeknek a műalkotásoknak már papírra nyomott, többpéldányú végeredménye, a dúc maga a műalkotás.

Emellett a következtetés mellett, vele szerves összefüggésben még valami történt: megszűnt, mert fölöslegessé vált a képkeret. Mondhatnánk pongyolán: nincsen semmi faxni, semmi álságos díszítés, semmi segédeszköz többé, sem a paszpartu, sem a keretezés, sem semmiféle csomagolás nem szólhat bele a műalkotás érvényesülésébe, semmiféle segédeszköz nem hazudhatjá széppé, ami nem szép.

De ezek a képek: szépek. Vagyis nem kell őket becsomagolni, cirádával díszíteni.

Ezek a képek: végsősoron rajzok. Németh Róbert tehát egy nagyon bonyolult technikai, művészi út sikeres végeredményét mutatja be itt, tulajdonképpen valami egyszerűt, a képzőművészet titkainak leglényegét: rajzokat.

Rajzai intímek. Modelljei ismerősei, barátai, személyes viszonya van velük, erről a viszonyról vall ezeken a lemezen zárkózott személyességgel, titokzatosan.

Vagyis ezek a képek: lírai versek, Németh Róbert költeményei.

A kiállítást, ami március 14-i tart nyitva, Osvát András nyitotta meg, aki mások mellett örömmel köszöntötte a művésznek a megnyitón megjelent tanítványait is.


Németh Róbert egyéni kiállításai: