Képes Géza (1909. február 1. Mátészalka – 1989. augusztus 19. Budapest) költő, műfordító, irodalomtudós száz éve született.

Ebből az alkalomból a Képes Kiadó a gazdag életműből egy négy kötetes válogatással állít emléket névadójának.

Az utolsó kaland című kötet verseiből válogat, a Napkelet és Napnyugat címen megjelent kötet műfordításaiból szemezget, a Költő válaszúton néhány irodalmi tanulmányát közli, a negyedik kötet pedig Képes Géza költészete és kora címmel látott napvilágot, mely Tamási Orosz János Képes Gézáról írt monográfiáját tartalmazza.

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kiállítással emlékezik meg az évfordulóról.

Apja kovácsmester volt. Az elemi iskolát és 4 polgárit Mátészalkán végezte, különbözeti vizsga után pedig a Sárospataki Református Gimnáziumban tanult tovább. Első versét gimnazista korában közölte Karácsony Sándor ifjúsági lapjában, az Erőben. Latin és görög verseket fordított, valamint a finn, vogul és az osztják nyelvekkel foglalkozott. A Pázmány Péter Tudományegyetemen Eötvös-kollégistaként magyar–német-angol tanári diplomát szerzett. 1933-1940 között Sárospatakon tanár, majd ott az Angol Intézetben nevelőtanár volt. Első verseskötete 1933-ban jelent meg. 1942-ben járt első ízben Finnországban, ahol finnül tartott előadást a két világháború közötti magyar irodalomról. A II. világháború alatt (1939-1945) rövid ideig a Honvédelmi Minisztériumban fordító volt. Részt vett az ellenállási mozgalomban. 1945-ben az Eötvös Kollégiumban tanára. 1945-1954 között a Magyar Rádió osztályvezetője. Nevéhez fűződik a Falurádió megalapítása, a Gyermekrádió megindítása. A Rádió Gyermekújság felelős szerkesztője 1947-től. 1954-ben szervezésével jött létre a Magvető Könyvkiadó. A Magyar Írók Szövetségében az 1956-os közgyűlés a költői szakosztály titkárává választotta. 1957-ben elbocsátották a Magvető Könyvkiadótól. Az 1950-es évek végétől az Irodalomtörténeti Intézet kutatója volt. 1956-tól az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa. Az Észt irodalom kistükre című antológia költői anyagának jelentős része az ő fordításában jelent meg 1969-ben. A nyugati nyelvek mellett az összes finnugor nyelvekből fordított, továbbá az újgörög, az orosz, bolgár, arab japán nyelvekből is.

 Díjai

    * Baumgarten-díj (1949)
    * József Attila-díj (1950, 1952, 1956, 1974)

 Művei

    * Napnyugati madarak (1937)
    * Gorgó mereng (1942)
    * Válogatott műfordítások (1951)
    * Vajúdó világ (1954)
    * Napkelte Mongóliában (1955)
    * Finn versek és dalok (1959)
    * A mindenség énekei (1961)
    * Ének meredek parton (1966)
    * Kő és festék (1967)
    * Víztükör (1970)
    * Csigaház (1973)
    * Fordított világ (1973)
    * Az idő körvonalai (1976)
    * Tükörírás (1976)
    * Önarckép hegy formájában (1978)
    * 223 gramm epe (1980)
    * Fényhalász (1981)
    * Aranykert (1982)
    * A nagy árnyék (1984)
    * Új évszázad felé (1987)
    * Örök szomjúság (1988)
    * A pataki diák (1989)

(Forrás: Wikipédia)