Igazi kikapcsolódás volt számomra a február 12-i a Mici néni két élete c. előadás, amit alkalmam volt megnézni, és amely élményt most szeretnék megosztani Önökkel.

A József Attila Színházat nem véletlenül nevezik a  család színházának, érzelem-orientált színháznak: 50 éve kicsiknek és nagyoknak egyaránt igényes szórakozást kínál a drámától a vígjátékig, a musical-től a gyerekdarabokig.

Elsősorban az együttes játékot dicsérem, amivel a szereplők  a rendező, Léner Péter elképzelésének megfelelően, hozzátéve a saját tehetségüket, egyéniségüket – nem kifelejtve a jelmezesek, díszletesek összehangolt munkáját – egységes stílust alakítottak ki.

A díszlet (Horesnyi Balázs)  a  jelmezek (Szakács Györgyi tervezése) a   koreográfia (Vida Gábor, Szent-Ivány Kinga) hitelesen és ötletekben gazdagon az 50-60-as évekbe kalauzolnak minket.

Hámos György írta a Mici néni két élete c. filmet, melyet Kiss Manyi (100 éves születésnapi évfordulója lesz március 12-én, halálának 40. évfordulója pedig március 24-én)  és Páger Antal (1889-1986)  felejthetetlen alakításával  mutattak be 1962-ben. Óhatatlan az összehasonlítás, annál is inkább, mert az interneten szabadon hozzáférhető a film ma is. Érdekes elolvasni a fórumokon a fiatal nézők bejegyzéseit, akiket most is elvarázsol a fekete-fehér film és Manyika szeretetteljes alakja.

Ruttkay Zsófia átírásában Szokolai Brigitta dramaturgiai munkájával nem csorbul a film textusa, a jelenetek hűek az eredeti film magával ragadó jeleneteihez. Ugyanakkor ez a megjelenítés nem szolgai másolást jelent, az előadás első 10 percében elfelejtjük az összehasonlítást és egy ízig-vérig fergeteges új vígjáték részeseivé válunk.

Mindig is szerettem a József Attila Színház szcenikai megoldásait;  a forgószínpadot, a süllyesztőt, amely technika most sem vált öncélúvá, a lendületet, a helyszínek változásainak megjelenítését szolgálta, a háttérben dolgozók összehangolt, profi munkájának köszönhetően. 

Ragyogó színészi megnyilvánulásra ad lehetőséget a darabon belül több karakter megjelenítése, amelyre szép példa Márkó Eszter, Csórics Balázs,  Fila Balázs, Ömböli Pál, Kovalik Ágnes, és Molnár Gyöngyi játéka.  A kitűnő csapaton belül ki kell emelnem  Fila Balázs teljesítményét, aki igazi, jó értelemben vett komédiásként - mégse kirívóan, hanem az együttesbe illeszkedve - a játék örömével, és magas szintű technikai tudással jelenített meg  7 karaktert.

Erős Csaba zongora kísérete és az énekesek stílusos  előadása retro hangulatot áraszt, a fiatalabb generáció pedig - a nevetésből és a tapsokból ítélve - élvezte a számukra ismeretlen régi-új dalok szövegét, ritmusát, jóízűen nevetett az úttörődal bugyuta szövegén és parodisztikus előadásán.

Azt hiszem Esztergályos Cecília (Jászai Mari díjas, Érdemes művész), Bodrogi Gyula (Kossuth díjas, a Nemzet Színésze), Galambos Erzsi, (Kossuth díjas), Vándor Éva (Jászai Mari díjas), színművészeket nem kell bemutatnom a magyar közönségnek.

Személyükben mindig igazi művészi értéket képviselnek, kiemelkedő profizmussal szolgálják a színművészetet a vígjátékokban is. Nevük mindig garancia arra, hogy a közönség  magas színvonalú előadást lát az általuk  fémjelzett színházi előadás megtekintésekor. 

Balla Eszter és Zöld Csaba a fiatal házaspár szerepében őszinte érzéseket formáltak meg, a darab szolgálatába állítva tehetségüket és szakmai tudásukat.

Retro vígjátékot ígér a színlap zenével, de a sikerhez hozzájárul az is, hogy sajnos ma is élő probléma a fiatalok lakáshoz jutása, az eltartási szerződés bonyodalmai ma is aktuálisak lehetnek. Jó példa a színdarab arra is, hogy egy kényszerhelyzetet, amikor valóban egy másik ember halálára kell várni ahhoz hogy lakáshoz jussunk - hogy lehet emberien megoldani, „embernek maradni az embertelenségben”. Úgy tűnik, toleranciával minden megoldható, és csak nevetünk a problémákon.

Tehát ha március, akkor Mici néni két élete.

Andor Edit
Fotók: Sándor Katalin
További információt a József Attila Színház (Budapest, XIII. Váci út 63.) honlapján találhatnak az érdeklődők: http://www.jozsefattilaszinhaz.hu