Ofra Zimbalista kiállítása a szentendrei MűvészetMalomban

2007. április 19. – június 24.


    Különös társulat vendégeskedik két hónapon át a szentendrei MűvészetMalomban  A vakolatlan, félkész  épület homlokzatát az ablakokban üldögélő, felfelé kapaszkodó, bentről kötélen kilendülő emberalakok népesítik be. A földszinti színpadon egykerekű biciklin, gólyalábon és labdán egyensúlyozó, esernyővel a föld felett lebegő alakokat látunk, a lépcső tetején egy zsonglőr áll labdák erdejében, az emeleten  kamarakórus énekel,  vele szemben a harmadik szinten egy nőalak  lebegve egyensúlyoz az igazság mérlegével, jobbról kötélhágcsón fiatal lány  lépdel felfelé. A Szoborszínház drámai csúcspontja  a  sötét terem, amelynek szűk alagútjában mezítelen alakok  várnak  sorsukra   dermedten,  a fal felé fordulva. Tőlük balra a három kabát döbbenetes  szoborcsoportja, amely testek nélkül, viselőik eltűnt formáit őrizve lépdel tova nyomában egy lezárt bőrönddel.
    Emberek: férfiak, nők és  gyerekek, mint mi, az élet színpadán.  Játszanak és játszanak velük, igyekeznek valahová, örülnek hogy, együtt vannak,  vagy   magányosan tekintenek az értelem határain túlra, s ruháikat   ránk hagyva távoznak. Az előadás teljes.

Ofra Zimbalista szobrászművésznő 1939-ben született Izraelben, Kiryat Onoban él, ott és Ashdodban dolgozik. Szobor installációinak alakjait – melyek szinte naturális emberi figurák - olyan öntési technikával készíti, amelyhez valódi embereket használ: családtagokat és barátokat.
Művészete szisztematikusan fejlődött, s haladt a kétdimenziós alkotásoktól a  háromdimenziós szobrok készítése felé. A hetvenes évek végén készített, absztrakt kollázsain tűnik fel először az emberi arc, egy-egy ruhadarab. Innen továbblépve, a festészet és a szobrászat határán álló műfaj: a dombormű (relief) készítése felé fordult. A nyolcvanas évek elején először lapos domborműveket alkotott,  majd olyan mély domborművek következtek, ahol a háromdimenziós alakok már leváltak és kiszabadultak a háttérből. A nyolcvanas évek második felétől hoz létre önálló szobor installációkat (Osztály, Séta, 1987.) A következő lépés a már önálló  háromdimenziós alakok, szobrok   építészeti kontextusba helyezése volt: 2002-ben a jeruzsálemi Dávid Tornya  ívei közé függesztette  kékre festett szobor alakjait, 2004-ben a skóciai Edinburgh-ben a Roxy Művelődési Központ (korábban templom) ablakaiba kerültek, 2005-ben az ősi Acco épületeinek ívelt nyílásaiban voltak láthatók a munkák.

Ezeken a kiállításokon a helyszín, az épített környezet nemcsak díszlet, háttér, hanem egyenértékű eleme az előadásnak. A szobrok új és új jelentést kapnak egy-egy új helyszínen. A szentendrei MűvészetMalom félkész szárnya nem véletlenül hozta lázba a művésznőt 2005 őszén, amikor a városban járt. Az ipari műemlék épület vakolatlan, rusztikus tömbjét üres  ablaknyílásaival, izgalmas  belső tereivel ideális helyszínnek érezte egy újabb szoborszínházi előadás megrendezéséhez.  Hazatérve, az épületről készült fotók alapján számítógéppel montírozta  az épület tereibe az ide szánt   és készített  alkotásokat.
 A kiállításon az épület három szintjén 28  műegyüttes (szobor, installáció és dombormű)  lesz látható, a pincében pedig a Lakodalom  című 12 perces videó projekt, amely paraffinból készült menyasszony és vőlegény figurák  metamorfózisát követi végig. A Szentendrére érkezőknek a Fő téri Képtár tetején álló szárnyas angyalfiú mutatja az utat a MűvészetMalom felé.

A kiállítás  Izrael Magyarországi  Nagykövetségnek szervezésében megvalósuló  Kulturális Tavasz rendezvénysorozatának  része.
A kiállítás kurátorai:
Meira Perry-Lehmann művészettörténész, jeruzsálemi Izrael Múzeum
Farkas Ádám, Munkácsy-díjas szobrászművész

A kiállítás megtekinthető 2007 június 24-ig, naponta 10-20 óráig.
Hétfőn a látogatás ingyenes.