Nyolcvan éve, 1927. június 17-én
született a mezőségi Pusztakamaráson (Camarasu, Románia) Sütő András erdélyi
magyar író, lapszerkesztő, közéleti személyiség, Kossuth-díjas író.
foto: Farkas Tamás
Tanulóéveit a nagyenyedi
Bethlen-kollégiumban és a kolozsvári Móricz Zsigmond Népi Kollégiumban
töltötte. Már diákkorában riportokat írt a kolozsvári Világosságnak; 1948-tól a
Falvak Népe című hetilapnál dolgozott, 1950-től főszerkesztőként. 1954-ben a
marosvásárhelyi Igaz Szó című irodalmi folyóirathoz került, 1971-ben a helyi Új
Élet főszerkesztője lett 1989 augusztusáig. Tevékenyen részt vett a kulturális
és politikai közéletben, 1973-1981 között a Román Írószövetség alelnöke volt.
1948-ban szinte berobbant a romániai magyar irodalom élvonalába. Már kezdeti
műveiben jó ember- és valóságismeret birtokában, ízes humorral adott képet az
erdélyi paraszti életről. A Félrejáró Salamon című kisregénye (1956) és Pompás
Gedeon című színműve (1968) már összetettebb ábrázolásmód felé mutat és felveti
a személyiség és a hatalom összeütközésének problematikáját.
Az Anyám könnyű álmot ígér című esszéregénye (1970) szociográfusi hitelességű
lírai vallomás a mezőségi Pusztakamarás, családja és a nemzetiségi lét
múltjáról, gondjairól és reményeiről, a megmaradásról. A korszakos remekmű
nyelvi és szemléleti gazdagsága lenyűgöző, a 250 oldalas lírai regény sikere
túllépte a nemzetiségi régiót és magára vonta a nemzeti közfigyelmet.
1975-ben mutatták be a kolozsvári Állami Magyar Színházban Egy lócsiszár
virágvasárnapja című drámáját Heinrich von Kleist regénye nyomán. Ezt
történelmi drámák követik: Csillag a máglyán (1976), Káin és Ábel (1978), A
szuzai mennyegző - Perzsák (1981), műveiben a személyiség és a hatalom sokrétű
elemzését adja.
Művészetében külön fejezet a magyar nyelv ápolására tanító esszék sorozata.
1977-ben tette közzé visszaemlékezéseinek gyűjteményét Engedjétek hozzám jönni
a szavakat címmel, amely az anyanyelvről írt gazdag magyar irodalom egyik
gyöngyszeme. Nagyenyedi fügevirág című esszéje (1978) szintén az anyanyelv és a
közösségi összetartozás megőrzésének értékét hangsúlyozza.
A hetvenes évek úti tűnődései, esszéi után a nyolcvanas években újabb
esszégyűjteménye jelent meg Az idő markában címmel. Sikaszói fenyőforgácsok cím
alatt cikkeit, A lőtt lábú madár címmel pedig jegyzeteit gyűjtötte kötetbe.
1987-ben adták ki kötetben az Advent a Hargitán című színdarabját, amely hosszú
ideig szerepelt magyar színpadon is, míg Álomkommandó című drámája a magyar
színikritikusok díját kapta.
Az 1990-ben megjelent Omló egek alatt című kötetében Sütő azokra az elődökre,
"égtartó emberekre" emlékezik vissza, akik a szellem erejével
próbálták megtartani a romániai magyar kisebbség puszta létét. További
ismertebb művei a kilencvenes évekből: Sárkány alszik veled (beszélgetések
könyve), Szemet szóért (dokumentumok, naplójegyzetek), Csipkerózsika ébresztése
(arcképvázlatok, esszék), Az ugató madár (dráma), Heródes napjai
(naplójegyzetek), Balkáni gerle (színmű és napló). 2001-ben jelent meg Erdélyi
változatlanságok címmel publicisztikai írásainak és interjúinak gyűjteménye.
Sütő András emberi tartásból nem hagyta el romániai szülőhelyét, és erre a
magatartásra biztatta a romániai magyarokat. Műveiben és magánéletében ugyanazt
az igazságot hirdette: az Erdélyben élő nemzetiségek csak békében, egymást
kölcsönösen gazdagítva és segítve érhetnek el eredményeket. Mindenféle
ellenségeskedés, a nacionalizmus és nemzeti felsőbbrendűség bármely
megnyilvánulása árt az egyénnek és közösségnek, az országnak ugyanúgy, mint
Európának.
A Ceausescu-korszak utolsó éveiben a kíméletlen hatósági zaklatások ellenére
bátran vállalta nemzetisége sorsváltozásainak kimondását, s az 1989. decemberi
romániai fordulat idején aktív szerepet vállalt. A Romániai Magyar Demokrata
Szövetség helyi szerveinek megalakulásakor a Maros megyei bizottság elnökévé,
illetve tiszteletbeli elnökévé választották. 1990. március 19-én a
marosvásárhelyi RMDSZ-központ elleni vandál támadás során őt is brutálisan
bántalmazták, bordatörést és súlyos szemsérülést szenvedett.
1990. június 22-én a Magyarok Világszövetsége budapesti ülésén a szervezet
tiszteletbeli elnökévé választották, a tisztséget előbb 1991 decemberéig, majd
1992-1996 között ismét betöltötte. Sütő András 1979-ben Herder-díjjal tüntették
ki, 1990-ben az Osztrák Pen Klub tiszteletbeli tagja lett. Magyarországon
1992-ben Kossuth-díjat kapott, 1996-ban a Magyar Örökség-díjjal tüntették ki, s
1997-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét.
Hetvenötödik születésnapján, 2002-ben Mádl Ferenc köztársasági elnöki
Érdemrendet adományozott neki, 2005-ben megkapta a Magyar Köztársasági
Érdemrend Nagykeresztjét.
Sütő András 2006. szeptember 30-án hunyt el Budapesten.
forrás : Stop-MTI
Többet tudhat meg Sütő András életéről és részleteket is olvashat a műveiből az alábbi weboldalon:
http://jelesnapok.neumann-haz.hu/prod/unnep/suto_andras_szuletesnapja_1927