Már kiskorában megismerkedett a színpad világával, négy évesen már színészkedett. Eredetileg operaénekes szeretett volna lenni, de végül a táncnál kötött ki. A táncot több kortársához hasonlóan – akárcsak Isadora Duncan – autodidakta módon tanulta. Leghíresebb koreográfiáját állítólag a kínai selymek varázslatos hullámzása ihlette. Amerikai származása ellenére főként Európában lépett fel. Párizsban a Folies Bergere-ben táncolt, ahol nemcsak a Szerpentin-, hanem a Tűztánc című koreográfiájával is nagy sikert aratott. Termékeny alkotó volt, mintegy 130 koreográfiát készített. Az I. világháborút követően nem állt színpadra, csak tánciskolájából élt.

Az 1900-as párizsi világkiállítás rengeteg újítást hozott magával. Fő szenzáció volt az elektromosság, a fényvilágban úszó látvány. Ehhez a jelenséghez nagyon passzolt Loïe Fuller produkciója. A hatalmas fehér lepkeszerű lepelbe öltözött hölgy öltözékét különböző színű fényekkel világították meg. Olyan technikákat alkalmazott, amelyet később a modern színpadi világításban, illetve filmgyártásban alkalmaztak: tükröket, és színes zseléket használt, még misztikusabbá téve a fényhatást. Így egy szivárványszínű, folyton újjászülető pillangó képzetét keltette. A közönséget elkápráztatta ez az eddig még soha sem látott többféle művészeti ágat összehangoló műsorszám. Loïe Fuller az első nagy név a modern táncosnők sorában. Amerikai, de világszintű hódítását a párizsi Montmartre művészközösségének köszönheti, akik nagyra értékelték a Folies Bergére-beli fellépéseit. Az ő találmánya a szerpentintánc, aminek nem csak a hatalmas fátyol forgatása volt a lényege, hanem a színes színpadi világítás, ez volt az első fény-show. Alulról megvilágított üvegpadlón táncolt és Marie Curie segítségét kérte foszforeszkáló kelmék kifejlesztésére. Ezt a koreográfiát több kiváló alkotó a legkülönfélébb műfajokban örökítette meg. A filmezés terén úttörő Auguste és Louis Lumière rögzítettek felvételeket táncáról. (Erről a filmfelvételről azóta is nagy vita zajlik, hogy Fuller látható-e rajta, vagy sem).

A mozgás megragadhatósága annyira foglalkoztatta a korabeli művészeket, hogy mindenki korszakalkotónak látta Loie előadását: Max Jacob kijelentette, hogy Rodin a szobraival együtt elbújhat a táncosnő mellett, maga Rodin rajzokat készített róla, bizonyos művészettörténészek szerint pedig Picasso éppen ennek a produkciónak a hatására, illetve a róla készült filmfelvételek hatására festette az Avignoni kisasszonyokat, a mozgás és a statikusság közötti feszültség megjelenítéseképpen.

Források:
http://usualvisual.egologo.transindex.ro/?p=5069
http://pumpkin-paradise.com/ekszerbe-foglalt-tanc-loie-fuller/