Bizalom és hitelesség a szavak mögött
- 2025-11-08 -
       Szarvas István 
okleveles mérnökként    végzett    a Szegedi 
Tudományegyetemen, majd újságírói pályára 
lépett. Több mint négy évtizede aktív a magyar 
sajtóban,    különösen   az interjú    műfajában. 
1994   és 1998 között  a Gépipar   című szaklap 
helyettes főszerkesztője volt. 
1997 óta  a Hetedhéthatár   című     kulturális 
magazin állandó szerzője,    a lap   budapesti 
szerkesztőségének vezetője.               
               

Munkái során számos ismert hazai és nemzetközi személyiséggel készített mélyinterjút, köztük Nobel-díjas tudósokkal, olimpikonokkal, politikusokkal, közéleti szereplőkkel és művészekkel.

Politikától és előítéletektől mentesen kérdez, a kérdések pontos, tárgyilagos megfogalmazása jellemzi. Nem igyekszik befolyásolni az interjúalanyt, de csodálatos empátiával találja meg mindenkivel a közös hangot. A riporter iránti bizalomnak köszönhetően mindenki felszabadultan válaszol, és olyan őszinte gondolatokat, általános érvényű igazságokat fogalmaznak meg a kérdések nyomán, melyek az idő múlásával sem veszítenek érvényességükből. A hitelesség ami kiemeli Szarvas Istvánt a mai média képviselői, újságírói, riporterei közül. Interjúit kötetekbe rendezve jelenteti meg.

                     
2025. november 5-én mutatta be 
"Kérdeztem – válaszoltak VIII." című könyvét 
                      a KSH könyvtárában. 




A könyvtár munkatársa, Pajzos Barbara 
kedves szavakkal köszöntötte a közönséget,
mely megtöltötte a termet.       





                    

A könyvbemutatón élő videókapcsolaton keresztül, kivetítve mondott köszöntőt Komlós Attila, a Hetedhéthatár online magazin főszerkesztője, és Oláh Gábor, a Manchesterben élő és tevékenykedő politológus, aki a kötet előszavát írta. Az előszót a helyszínen Horváth Gábor Miklós újságíró, előadóművész olvasta fel. 

                             

A szerzővel Dr. Gruber Nándor ny. dandártábornok, hitel- és pénzügyi szakértő beszélgetett. A jelenlévőket Bodza Klára népdalénekes örvendeztette meg szép dalaival. A megnyitó után a nézők még sokáig maradtak, hosszú beszélgetés folyt az egybegyűltek között.

A megjelent könyv 2025. december 11-én 17 h kezdettel
a MÚOSZ konferenciatermében  is ünnepi eseményként 
került bemutatásraA könyvbemutatón M.Lengyel László
 a Sajtószövetség ügyvezető elnöke, a MÚOSZ Kül- és Biztonságpolitikai szakosztály elnöke beszélgetett a kötet szerzőjével.  Horváth Gábor Miklós újságíró, előadóművész  
olvasott fel részleteket a könyvből, és Bodza Klára 
Eötvös József- és Martin György-díjas népdalénekes
 énekelt szép dalokat.  .                                                           
     

A megnyitón M.Lengyel László vezetésével érdekes beszélgetés folyt az író és a nagyrészt újságírókból álló közönség között a könyvről és ezen túlmenően egész komoly vita zajlott a média szerepéről,  az újabban egyre gyakoribb AI által generált tartalmak: cikkek, videók valódiságáról, hitelességéről. A jelen lévők egyetértettek abban, hogy az újságírók felelőssége nagy, és az újságírói etikára szükség van politikai hovatartozástól függetlenül. Szarvas István riportjaiban, interjúiban ilyen értékrendet követ, ezért is időtállóak a könyvei, 10-20 év múlva is érdekes olvasmányok lesznek.                              Teljes terjedelmében közlöm  Szarvas István  a MÚOSZ Konferencia termében elhangzott köszöntőjét. 

"Tisztelt Hölgyeim és Uraim!  Kedves Kolléganők és Kollégák!                                                                     Öröm számomra, hogy ma este itt, a MÚOSZ falai között, az újságírók „otthonában” mutathatom be a „Kérdeztem – válaszoltak VIII.” kötetet. Amikor Esztergomban először „útjára bocsátottuk” ezt a könyvet, azt éreztem, hogy egy patinás, történelmi város ad neki úti áldást. Aztán a KSH-ban – ahol az adatok, számok világa az úr – mintha azt üzentük volna: ezek az interjúk nemcsak sorsokat, hanem egy korszak „statisztikáját” is őrzik, csak éppen emberi arcokkal. Most pedig, itt a MÚOSZ-ban, mintha a könyv hazaérkezne: a szakma elé, azok elé, akik pontosan tudják, milyen öröm és milyen kín is tud lenni egy-egy jó interjú.    

       Én eredetileg mérnökként kezdtem. 
Hídszerkezeteket terveztem. Aztán egy idő után rájöttem,hogy engem legalább ennyire érdekelnek az emberi hidak:mi köti össze az egyik embert a másikkal, a politikust a 
választóival, a tudóst a laikusokkal, a művészt 
a közönséggel. Az interjú számomra ilyen híd: 
kérdésekből, figyelemből, néha csendekből épül. A mostani, nyolcadik kötetben 33 interjú szerepel.  Miniszterelnökök, nagykövetek, sportolók, zenészek, tudósok, Nobel-díjasok,  csillagász, mikrobiológus –   és mindegyikük mögött egy-egy történet.
                             
 Ezek az emberek különböző világból jönnek, más a szakmájuk, más a  gondolkodásuk, de valami          közös mégis van bennük: mindegyikükön keresztül korszakunkról is képet kapunk. Magyar újságíróként mindig eszünkbe juthat Mikszáth Kálmán, aki maga is hírlapíróként dolgozott, és akinek a tudósításai, tárcái mögött mindig ott volt az ember. Sosem csak eseményt írt le, hanem sorsot is. Én is ezt próbáltam követni: ha egy miniszterelnökkel beszélgetek, ne csak a tisztséget lássam, hanem az embert; ha egy Nobel-díjassal ülök szemben, akkor se felejtsem el, hogy ő is volt gyerek, voltak kételyei, kudarcai, örömei.                                                                                                                        Kosztolányi Dezső pedig – aki az „emberi arc” apró rezdüléseinek nagy mestere volt – megtanított bennünket arra, hogy minden sors egy külön univerzum. Az interjú számomra ennek a felismerésnek a gyakorlati folytatása: arra vagyok kíváncsi, mi az, ami egyedivé tesz valakit. Mitől pont olyan, amilyen? Milyen döntések, véletlenek, találkozások formálták őt? Ha jól tesszük a dolgunkat, akkor nem csak információt közvetítünk, hanem egy kicsit megmutatjuk azt is, hogy az adott ember belül hogyan működik. Az elmúlt évtizedekben sokszor tapasztaltam: egy beszélgetés sikere nagyon ritkán a „trükkös kérdéseken” múlik. Sokkal inkább azon, mennyire érezzük egymást partnernek.                Esztergomban is elmondtam, a KSH-ban is hangsúlyoztam: én nem „vallatóként” ülök le az interjúalannyal, hanem beszélgetőtársként. Természetesen vannak kemény kérdések is – de ezeket is lehet úgy feltenni, hogy közben megmarad a tisztelet. A nyolc kötet tapasztalata azt mutatja, hogy a legtöbb ember – ha érzi a korrekt szándékot – kész őszintén beszélni.                                              Ebben a könyvben mindenki nagyjából száz kérdésre válaszol. Ez első hallásra soknak tűnhet, de éppen ez ad lehetőséget arra, hogy több réteget is felmutassunk: a szakmai életút mellett a gyerekkort, a családi hátteret, a sikereket és a kudarcokat, a félelmeket és a reményeket. Ha úgy tetszik: egy kicsit „kosztolányisan” próbáljuk megrajzolni az arcélüket, apró mozdulatokból, emlékfoszlányokból, gesztusokból.                                                                                                          Ma, amikor olyan sokszor az azonnali reakció, a rövid poszt, a felszínes megszólalás a divat, talán nem haszontalan dolog emlékeztetni magunkat arra, amit Mikszáth és Kosztolányi is képviselt: az időt adó figyelem értékére. Az interjú – ha komolyan vesszük – időigényes műfaj. Felkészülni is idő, leülni is idő, átgondolni, szerkeszteni is idő. De hiszek benne, hogy ez az idő busásan megtérül: az olvasó olyan anyagot kap, amelyből nemcsak azt tudja meg, mit mond valaki, hanem azt is, milyen emberként mondja.                                                                                                                                            Szeretném megköszönni mindazoknak, akik a sorozat eddigi köteteit támogatták, olvasták,ajánlották. Köszönöm azoknak, akik ma eljöttek ide: kollégáknak, barátoknak, régi és új olvasóknak. Külön köszönet illeti a MÚOSZ-t, hogy helyet ad ennek a bemutatónak – számomra ez erkölcsi visszaigazolás is: a szakma részéről egyfajta bátorítás, hogy érdemes tovább csinálni.                                                És persze köszönöm az interjúalanyoknak is – azoknak, akik ebben a kötetben szerepelnek, és azoknak is, akik a korábbiakban. Nélkülük ez a könyv nem jöhetett volna létre. Sokszor érzem úgy, hogy én „csak” kérdezek; a valódi értéket ők hozzák az életükkel, a gondolataikkal, a bátorságukkal, hogy megnyíljanak.                                                                                                                              Végül engedjenek meg egy személyes mondatot: amikor a „Kérdeztem – válaszoltak” sorozat első kötetét elindítottuk, nem gondoltam, hogy eljutunk a nyolcadikig. Ha valaki akkor azt mondja, hogy egyszer még a MÚOSZ-ban is erről beszélek majd, talán mosolyogva legyintek. Most pedig itt állok, és őszintén mondhatom: hálás vagyok ezért az úttért – és mindazokért, akikkel közben találkoztam.          Kívánom, hogy ez a kötet találjon jó, figyelmes olvasókra – és ha lehet, adjon egy kis kedvet  ahhoz is, hogy mi magunk is többet kérdezzünk, jobban odafigyeljünk egymásra.                                        Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet."

Gratulálok a szerzőnek és ajánlom olvasóink figyelmébe Szarvas István Kérdeztem–válaszoltak I–VIII. interjúköteteit.

                                 

A két eseményről készült fotókat a Galériában tekinthetik meg: 

https://artes-liberales.hu/dsp.php?oldal=1&konyvtar=galeria/111&id=111