Igazi örömzene volt a szeptember 14-i Donizetti-koncert az Olasz Kultúrintézetben.

Megszokhattuk, hogy a budapesti Olasz Kultúrintézet (Budapest VIII. Bródy Sándor u.8.) mindig ragyogó, színvonalas programot nyújt látogatóinak, és azt is, hogy a kiállítások, koncertek többségére ingyenes a belépés, a szeptember 14-i koncert mégis színvonalában, „tálalásában” ezek között is kiemelkedő esemény volt.

Szó szerint értem a „tálalást”, mert a koncertre Bergamóból egy tele kamion finomság érkezett:  meleg ételek (rakott lasagne és sült sajt, speciális sütemények, hideg sajtok, felvágottak, gyümölcslevek, vörös és fehér borok, grappa (szőlőpálinka) – mind-mind Bergamo környékéről – végül az elmaradhatatlan, jó erős olasz eszpresszókávé. 

Igazi mediterrán hangulatot teremtettek az olasz vendéglátók. A koncert után vidám kék szakácssapkában buzdították a hallgatóságot, bőven jutott mindenkinek többszöri repetára is.  A kínálat és a tálalás valóban fejedelmi volt. 

A hangulat már ezt megelőzően – a koncert végére – a tetőfokára hágott, a zsúfolásig megtelt terem (nekem is már csak állóhely jutott) közönsége felállva többször visszatapsolta a fellépőket.

Pierangelo Pelucchi

Gaetano Donizetti zenéjét hallhattuk Pierangelo Pelucchi karmester magával ragadó, temperamentumos vezényletével. A karmester, a zenekar és az énekesek láthatóan jól összeszokott együttest alkottak. Könnyed, felszabadult, hiteles interpretálást hallhattunk Donizetti több mint 70 operája közül a nálunk ritkán előadott művekből is: Alabor di Granata, Cristoforo Colombo, Maria Stuarda, Gabriella di Vergy, Roberto Devereux, Anna Bolena (Boleyn Anna) , Poliuto.

De részletek hangzottak el  a magyar közönség által is jól ismert Szerelmi bájital c. operából  és a Rita c. egyfelvonásos vígoperából.

Az előadók: Gabriella Locatelli (szoprán), Livio Scarpinelli (tenor), Gabriele Nani (bariton) elbűvölték a közönséget. Mindhárman az olasz bel-canto magas színvonalú képviselői, akik nemcsak technikai tudásukról – mert a könnyednek tűnő, fülbemászó Donizetti dallamok bravúros megoldásokat kívánnak énekestől és zenésztől egyaránt – nemcsak bársonyos, magával ragadó hangjukról adtak tanúbizonyságot, hanem a színészi játékról, a szerepformálás hitelességéről is.

A négy vonósból és öt fúvósból álló zenekar tagjai is megérdemelnék, hogy név szerint említsük őket;  kértem is, küldjenek magukról képet megjelentetni azokat. Szerénységükre jellemző, hogy csak a mellékelt fotót küldték, a Donizetti Színház képét. Gondoljuk hát, hogy a zenekar és az énekesek mind benne vannak!


Elbeszélgetve velük annyit megtudtam róluk, hogy a muzsikálás az életük. A koncerten is hallhattuk, hogy egyenként és együtt is kiváló muzsikusok, az énekesek kíséretében éppúgy, mint az önállóan előadott két nyitányban, ahol érvényesülhetett a  teljes dinamika, szívükből-lelkükből, a karmesteri pálcából is áradt a zene. 

A színház honlapján (www.teatrodonizetti.it)  sem találtam túl sokat róluk, pedig szívesen írtam volna többet.  Az Olasz Kultúrintézet által kiadott műsorfüzetben a zenekarról ez áll: 


Köszönöm a feledhetetlen estét, és gratulálok az Olasz Kultúrintézet igazgatójának, aki ezekhez a programokhoz eddig is és reméljük a jövőben is megtalálja a művészeket és a támogatókat.

Olvasóink figyelmébe ajánlom, hogy keressék az Intézet honlapján (www.iicbudapest.esteri.it) az újabb és újabb eseményeket. A színvonalas szórakozás mindig garantált.

Andor Edit