Búcsúkoncert
- 2007-10-08 -
Búcsúkoncert

A világ 90 olasz kultúrintézetében ezekben a napokban tartottak megemlékezést az egy hónappal ezelőtt elhunyt világhírű énekesről, de ilyen nagyszabású koncertet csak Budapesten rendeztek – mondta bevezetőjében az Olasz Kultúrintézet igazgatója, Arnaldo Dante Marianacci. Köszönetet mondott Ács János karmesternek, a Failoni zenekarnak és a fellépő művészeknek, akik ingyen vállalták a fellépést az emlékkoncerten, hogy ilyen módon is kifejezzék tiszteletüket a nagy Pavarotti iránt.  Köszönetet mondott a budapestieknek is, amiért ilyen nagy számban jelentek meg a koncerten. Az Olasz Kultúrintézet tágas nagytermét valóban kicsit bővíteni kellett volna ezen az estén, olyan sokan jöttünk el az emlékkoncertre. A karzat is zsúfolásig megtelt, az ajtókat nyitva kellett hagyni, hogy az előcsarnokba és a folyosókra szorult nézők is hallhassák a megemlékezés hangjait.

A plakáton és a kivetítőn Mezey Béla fotóművész által készített portrét láthattunk; Pavarotti mosolygós arcából áradt a koncert hallgatóira a derű, a mediterrán napfény. A felvételekről, hanganyagokról pedig áradt a mindenkit magával ragadó hang.

Mezey Béla fotóművész portréja fogadta az emlékkoncertre érkező vendégeket
Mezey Béla fotóművész portréja fogadta az emlékkoncertre érkező vendégeket

A műsor szerkesztése minden elismerést megérdemel. A vetített képek, fotók, a világhírű tenort emberközelségbe hozó visszaemlékezések, a videó bejátszások és az élő koncert szerves egységet alkottak.

Az első bejátszáson Giuseppe Verdi: Requiem – Ingemisco hangzott fel a nagy tenor előadásában, majd Bellini: Puritánok c. operájának nyitányát játszotta a zenekar Ács János vezényletével.  A karmester, aki sokszor vezényelte a világhírű tenort, most is intett a nyitány végén – a vetítővászon felé - és felhangzott a jól ismert hang: „A te, oh cara…”

Pavarotti hangján szólalt meg Cavaradossi áriája is: „Recondita armonia” Puccini: Tosca c. operájából amelyre Sümegi Eszter válaszolt  – aki 12 évvel ezelőtt a Pavarotti verseny győztese volt - Tosca áriájával:   „Vissi d’arte”.

Tokodi Ilona ugyancsak mintha a vetítővásznon megjelenő Rodolfo-Pavarottinak felelne Puccini: Bohémélet c. operájából Mimi áriájával. Hiszen Tokodi Ilona partnere volt Pavarottinak a Bohéméletben.  A közönség zúgó tapssal jutalmazta a két nagy művésznőt,  akik gyönyörű hangjukkal, az áriák ihletett tolmácsolásával emelték a megemlékezés fényét.   

Rost Andrea Verdi Rigoletto c. operájából Gilda áriáját énekelte. Kertesi Ingrid és Kálmándy Mihály pedig Donizetti Lammermoori Lucia c. operájából énekeltek duettet. A vetítővászonról élvezhettük Marton Éva előadásában Puccini: Turandot c. operájából Turandot áriáját: „In questa reggia”,  amelyre a választ a felejthetetlen Kalaf–Pavarotti énekelte: „Nessun dorma”.

Ács János nemcsak vezényelt ezen az estén, hanem emlékezett is, felidézte Luciano Pavarotti szavait a zenéről, az énekesi pályáról. Pavarotti 26 évesen arra kérte édesapját, hogy csak néhány évig támogassa, megígérte, ha 30 évesen nem lesz nagy énekes, akkor más foglalkozást keres magának.

Nem kellett sokáig várni, Luciano Pavarotti nem volt még harminc éves, amikor 1963-ban már Budapesten vendégszerepelt, 2 előadásban, a Rigoletto-ban és a Traviata-ban, óriási sikerrel.   

Donatella Failoni zongoraművésznő emlékezett most Pavarotti első budapesti vendégszereplésére, melyet édesanyja szervezett: 1960-ban Olaszországban egy meghallgatáson figyelt fel az akkor még  vékony fiatalemberre, aki nagyon izgult és csodálatos szépen énekelt. „Nincs értelme idegeskednie – nyugtatta meg,  maga lesz a világ legnagyobb énekese. De addig is meghívom Budapestre, mert utána Magyarország már nem tudja megfizetni. „ – idézte  édesanyja szavait. „Hangja mindenkit elvarázsolt, megismertette velünk a Paradicsomot itt a földön” – fejezte be emlékezését Donatella Failoni.

Puccinitól indult ez a töretlen ívű pálya, Donizettin és Bellinin keresztül jutott el Verdiig. „A zenéért eltöltött élet  egy jó élet. Én ennek szenteltem magam. Jó életem volt" -  idézte Ács János Pavarotti szavait.

Donizetti Lammermoori Lucia c. operája Edgar halálával zárul. „Tomba degli avi miei” – csendül fel fájdalmasan Pavarotti  hangja. Edgar búcsúzik a színpadon a szerelemtől, az élettől – mi pedig úgy érezzük,  Luciano Pavarotti búcsúzik tőlünk.  A koncert az opera fináléjával ér véget.  „Pavarotti nem halt meg, nem halhatott meg, most is énekel odafenn a legnagyobbakkal együtt” – vigasztaljuk magunkat Ács János búcsúzó szavaival.

Andor Edit


Melléklet:

Két előadás szereposztása a lebontásra váró, már bezárt  Erkel Színházból, ahol nagyon-nagy táblát kellene állítani ahhoz, hogy elférjen rajta a nagy művészek névsora akiknek hangját őrzik a falak.

1963, október 23. Erkel Színház
Verdi: Rigoletto

Karmester: Kerekes János

Mantuai herceg – Luciano Pavarotti mv. (a palermói operaház magánénekesének vendégfelléptével)
Rigoletto – Radnay György
Sparafucile – Bódy József
Gilda – László Margit
Maddalena - Komlóssy Erzsébet
Monterone gróf – Horváth László
Marullo, udvaronc –Pálfy Endre
Borsa, udvaronc – Karizs Béla
Ceprano gróf – Ilyés Sándor
Ceprano grófné – Elek Éva
Giovanna – Szirmay Márta
Porkoláb – Bukucs Károly
Apród – Rajna András
Szolga - Ilyés Sándor


1963, október 26. Erkel Színház
Verdi: Traviata

Karmester: Kerekes János
Violetta Valery – Mátyás Mária
Flora Bervoix – Elek Éva
Annina – Szabó Anita
Alfred Germont - Luciano Pavarotti mv. (a genovai operaház magánénekesének vendégfelléptével)
Georges Germont – Palócz László
Gaston, vicomte – Göndöcs József
Douphol báró – Galsay Ervin
D'Obigny márki – Komáromy László
Grenvil, orvos – Várhelyi Endre
Joseph – Bukucs Károly
Küldönc – Rajna András
Szolga - Ilyés Sándor

Megjegyzés: Vajon a palermói vagy a genovai operaház magánénekese volt ekkor Luciano Pavarotti? Úgy gondolom, azt a színházat jelölhették nálunk a plakáton „anyaszínháznak” ahol az adott szereppel bemutatkozott.