Magyarországon mostanában kivételes esemény egy múzeum megnyitása, ráadásul úgy, hogy vadonatúj épületet tervezzenek állandó kiállítások számára. Siettem meglátogatni az újszülött múzeumot, hogy beszámolhassak róla. Tasi Attila, a múzeum munkatársa kalauzolt  végig teremről teremre és részletesen válaszolt minden kérdésemre. Nagyon jól éreztem magam ebben az egy-két órában, magával ragadott a lelkesedés is, amely a ruhatáros hölgytől az információs pultig, a teremőröktől a vasúti modellező csapatig mindenkiből áradt, mint akik kincset találtak és szeretnék megosztani velünk ezeket a kincseket.  A látogatás végére én magam is ugyanezt a lelkesedést érzem; szeretném az olvasókkal megosztani felfedezett -„kincseimet” és arra bíztatni mindenkit, hogy jöjjön el ide, nézze meg a múzeumot, garantálom, hogy felnőttnek, gyereknek egyaránt feledhetetlen élményt nyújt.

A múzeum március 21-én nyílt meg, és elsősorban az eddig a Kastélymúzeum épületében szűkölködő dioráma kapott itt méltó helyet, amelyet gazdag anyaggal bővíthettek is.

Afrika, Amerika egyes tájegységeinek vadvilágát láthatjuk; ahogy a párduc a fára viszi zsákmányát, a hiúzt amikor áldozatára veti magát, sétáló medvét, oroszlánt, támadó farkasokat, legelésző szarvasokat – mindezt hiteles környezetben.  A látvány a térhatású, festett falakkal és kitömött állatokkal – amelyeket a diákok sokszor már állatkertekben sem láthatnak - Magyarovics Károly preparátornak és Boros Zoltán festőművésznek köszönhető. A dioráma állatait Hídvégi Béla adományozta a múzeumnak. A trófeagyűjtemény, állatbőrök, kitömött állatok Dózsa György, dr Szederjei Ákos (1911-1991),  Széchenyi Zsigmond (1898-1967), Kittenberger Kálmán (1881-1958), Windisch-Grätz Ferencz József (1904-1981) gyüjteményéből valók.  Dózsa György báró,  aki rezidensként Kenyában élt, nemcsak kafferbivalyt ejtett el, de ő volt az egyetlen magyar vadász, aki az Északi Jeges tengeren kutyaszánnal jegesmedvére vadászott – az eredményt pedig mi is megcsodálhatjuk. A kiállítás számára kölcsönözte Afrika, Ázsia, az Északi Jeges tenger és a Kárpát medence állatvilágát reprezentáló trófeagyűjteményének jelentős részét. A vadászok egyben a vadvédelem elkötelezett harcosai is, dr. Szederjei Ákos a CIC (Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács) legmagasabb elismerését kapta: „Egy élet a vadgazdálkodásban és a kutatásban kifejtett munkásságáért” érdemérmet. 600 cikket, tanulmányt, 13 magyar és 12 idegen nyelvű könyvet írt, beindította a Magyar Vadászok Országos Szövetsége vadásziskoláját.

A Múzeum másik szárnyában kapott helyet a vadászfegyver kiállítás, ahol az üvegtárlókban az őskortól a 19.sz. közepéig sorakoznak a fegyverek és kellékeik: agancsbalta kr.e.5500-1200-ból, készítés közben fébehagyott kőbalta (hihetetlen precizitással „esztergált” kör alakú lyukkal), bronz kard és bronzkés a kr.e. 1200-400-as évekből, tegez és reflex íj maradványai a Honfoglalás korából, kovás vadászpuska gyönyörű gyöngyházberakással a 17.sz-ból, cégül duplacsövű puskák a 19. sz. közepéből, minden darab valódi remekmű. A tárlatot vadászati témájú könyvek, kiadványok egészítik ki, az 1700-as évektől napjainkig, köztük Hídvégi Béla vadászélményei, dr Kolüs Gábor egyetemi tanár és Wentzely Dénes vadász, erdész író munkái.

A Múzeum harmadik szintje a vasútmodellezők számára a Paradicsom maga! Európa szinte legnagyobb digitális vezérléssel működő terepasztalát találjuk itt, a sínek hossza több mint 3 km. Láthatjuk itt Magyarország Déli Vasútvonalát (amely az 1870-es években épült) Budapesttől Nagykanizsáig: a gellérthegyi alagutat, a vasút mellett húzódó M7-es autópályát, a balatoni állomásokat, köztük a Keszthelyi vasútállomást, a Kastélyt, a Balatonpartot, a zalai dombvidéket…

A másik asztalon Németország vasútvonalának egy részét látjuk, a Fekete Erdőtől az Elba vidékéig, benne Nürnberg óriási állomásával. A pálya mellett az alkotók egy elképzelt német városkát is felépítettek, vidámparkkal, szökőkúttal, jellegzetes német házakkal, templommal. A makettek működnek is, a ringlispil forog, a neonreklámok villognak, a karácsonyán égnek a kis villanyok, minden aprólékos gonddal megépítve. A harmadik terepasztalon az ausztriai hegyekben zakatoló Semmering vasúthálózat egy részének hiteles másolatát nézhetjük meg. A maketteket készítő munkacsapat tagjai  büszkén mesélték, hogy a  vendégek között volt  osztrák polgármester is, akik egyhangúlag állították, hogy minden tökéletesen hiteles, ezt ők sem tudták még így megvalósítani. Külön érdekesség, hogy az állomásokat nem az átépített, jól-rosszul modernizált mai valóságukban, hanem régi fényükben, szépségükben láthatjuk, az eredeti tervek szerint.

Az ötletgazda, tervező és a kivitelezés irányítója Egly Tibor, a Märklin cég magyarországi vezérképviselője, aki egyben zongoraművész is, és a Modellvasút című lap szerkesztője. A terepasztalokat építő team 15-20 főből áll, akik a szabadidejűket is a modellezéssel, makettépítéssel töltik, tovább finomítják, gazdagítják a terepet, hogy a látogatók minél teljesebb képet kaphassanak a vasutak világából. A terepasztal itt felülemelkedik a játék műfaján, kultúrtörténetet, a vasúttörténelem egy részét tárja fel a látogató számára, és nemcsak a gyerekeket, a felnőtteket is órákig leköti a sok látnivaló, a sok apró technikai csoda, a zakatoló kis modellvasutak fáradhatatlan sürgése-forgása. Valóban felejthetetlen élmény.

Az egykori honvéd laktanya impozáns, jól megtervezett, szép múzeum-épületté alakult, a környező parkot rendezték, és a mögötte álló beton épületet is készülnek átalakítani: Iszlám Múzeumot terveznek a helyére. Így az eddig kettészakított történelmi kastélypark ismét szerves egységet alkot: a gyönyörű park a Kastélymúzeummal, Hintómúzeummal és a Vadászati Múzeummal egész napos tartalmas és szórakoztató programot kínál a magyar és a külföldi látogatók számára. Egy kitűnő példa, hogy az EU-s pályázatot hogyan lehet jó célra fordítani, fantáziával és szakértelemmel valóban maradandót alkotni. Gratulálunk a tervezőknek, a kivitelezőknek, a fenntartónak, a múzeum munkatársainak.