Egy volt doktorandus gondolatai
- 2011-01-25 -
Egy volt doktorandus gondolatai

Szimbolikus értelmet nyert, hogy január 22-én, a magyar kultúra napján helyezték végső nyughelyére
dr. Zsolnai József professzort, a Magyar Tudományos Akadémia tagját.


Felesége, gyermekei, unokái, rokonok, a gyászoló barátok, munkatársak és tanítványok fájó szívvel, kabátjukra tűzött fehér szegfűvel, rózsával kísérték utolsó útjára  dr. Zsolnai József  professor emeritust (1935-2011) a törökbálinti temetőben. A katolikus szertartást követően Törökbálint polgármestere mondott búcsúbeszédet, majd  a veszprémi Pannon Egyetem, az ÉKP iskolák és a barátok nevében hangzottak el a megemlékezés szavai.  

Ásotthalomtól a Magyar Tudományos Akadémiáig hosszú, küzdelmes út volt az övé, melyen mindvégig becsülettel harcolt a kitűzött  célért, az értékközvetítő és képességfejlesztő pedagógiai program kidolgozásáért, elterjesztéséért, az anyanyelvi kommunikáció magas szintre emeléséért  (nyelvi, irodalmi és kommunikációs nevelési program), a pedagógus képzés megújításáért,  a magyar identitástudat fejlesztéséért kisiskolás kortól az egyetemi szintig, Törökbálinttól Orosházáig, Pécstől Veszprémig és Budapestig. 

Óriási erővel, energiával sugározta a tudást maga körül. Minden munkatárs, tanítvány magasabb szinten folytathatta munkáját miután vele találkozott.

A megemlékezőkkel együtt hiszem, hogy az Égi Akadémián Karácsony Sándor, Kodály Zoltán és a többi nagy magyar pedagógus várta, onnan figyelik most már Klebelsberg Kunóval együtt  az utódok által meghirdetett oktatási reformokat; vajon mit hasznosítunk abból az óriási tudásanyagból, amit ránk hagytak.

Van miből merítenünk. Hiszen ha Zsolnai professzor úr tudományos megalapozottsággal, az oktatás minden szintjén részletesen kidolgozott tanterveit valósíthatnánk meg a közoktatásban, a művészeti nevelésben, a nemzeti identitások pedagógiájában, a pedagógus képzésben, ha folytathatnánk az általa megindított ifjúsági tudományos diákköri mozgalmat, akkor máris elindulhatna a valódi megújulás.

Az iskola feladata az alapvető képességek fejlesztése, hogy a hátrányos helyzetből induló gyermekek is ráérezzenek a tanulás ízére, megvalósíthassák életük céljait, valódi értékek mentén értelmes életet élhessenek. Ehhez pedig a felsőoktatásban tudományos megalapozottsággal felkészült, elkötelezett, az újabb és újabb kihívásoknak megfelelni képes pedagógusok szükségesek. Ezek a gondolatok jártak a fejemben, miközben a gyönyörű téli napfényben a gyászoló tömeggel utolsó útjára kísértem: 
Tanár Úr! Milyen egyszerűek ezek a gondolatok, amelyeket megfogalmazott és megfogalmaztatott velünk és mégis milyen  nehéz megvalósítani!

A tanítványok, munkatársak a magyarlakta vidékekről hoztak magukkal egy-egy marék földet, és a koporsóra szórták, hogy jelképezzék : Tanár úrnak nem csak Törökbálint volt  az otthona, de minden föld, ahol magyar szó elhangzik.

Ahogy az egyik megemlékező mondta: határfa volt Ő a mező közepén, amely utat mutat, és  ilyen határfa a munkássága, amelyet hátrahagyott.




2011. január 22-én érte szólt a szentmise a törökbálinti templomban, de a harang szava minket figyelmeztet: most már mienk a felelősség, hogyan gazdálkodunk a ránk hagyott mérhetetlen kinccsel.

Drága Tanár úr, ígérem, hogy  igyekszünk azon az úton haladni tovább, amelyet kijelölt nekünk, tanítványoknak.

Andor Edit




















Kapcsolódó linkek:

http://artes-liberales.hu/start.php?rovat=pedagogia&cikk=351
http://nevtudweb.uni-pannon.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=5&Itemid=1
http://nevtudweb.uni-pannon.hu/
http://www.budapestedu.hu/felsomenu/hirek/zsolnai_jozsef.html
http://www.ofi.hu/