A pszichológia elméleti irányzatai

A pszichológián belüli elméleti irányzatok (vagy paradigmák) egy-egy sajátos emberképet magukba foglaló nézetrendszerek, amik meghatározzák, hogy követőik mit előfeltételeznek az ember legalapvetőbb természetéről, hajlamairól, lehetőségeiről. A pszichológiában jelenleg is több elméleti irányzat képviselteti magát, melynek következtében minden pszichológus kiválaszthatja a hozzá legközelebb álló előfeltevésrendszert.

Az elméleti irányzatok ugyanakkor nem csak a pszichológus hovatartozóságát eldöntő kategóriák, hanem egyben a kutatásokban és/vagy alkalmazott területen dolgozó pszichológus szakmai vezetője is. Kutatások ugyanis nem folyhatnak stabil elméleti keret nélkül, ami megkérdőjelezhetetlen elméleti alapokkal ne szolgálná a részletgazdagabb kutatások tervezését. Ugyanakkor alkalmazni sem lehet a pszichológiai ismereteket ha stabil emberkép nem áll a pszichológus tudása mögött. Az elméleti irányzatok tehát megjelennek a kutatásban és az alkalmazásban egyaránt. Biztosítják a pszichológus működését és megadják a pszichológiai módszerek sokszínűségét.

Mivel az elméleti irányzatok - kialakulásukat tekintve - szoros összefüggésben vannak más történelmi eseményekkel, illetve tudományos felfedezésekkel, ezeket a nézetrendszereket a pszichológia története kapcsán szokás megemlíteni.

A pszichológia alkalmazott területei

Az alkalmazott irányzatok szerinti felosztásban azok a területek jelennek meg, amik a kutatásokból nyert adatokat a gyakorlati munka során használják fel. Az alkalmazott pszichológia legfontosabb területei:

    * munkapszichológia
    * reklámpszichológia
    * sportpszichológia
    * iskolapszichológia
    * börtönpszichológia
    * játékpszichológa
    * kriminálpszichológia
    * klinikai pszichológia
    * egészségpszichológia
    * szervezetpszichológia
    * szexuálpszichológia
    * művészetpszichológia
    * összehasonlító pszichológia
    * környezetpszichológia
    * valláspszichológia

Művészetpszihológia

A művészetpszihológia "lényege, hogy az alkotói és befogadói/átélési folyamatot analizálja – azaz a mű készítésének és a műélvezetnek a pszichológiai alapjait, törvényeit vizsgálja. Megvizsgálja a művész és a műalkotás viszonyát, az anyag-, motívum- és formaválasztás viszonylatában. Bevonja a vizsgálat körébe a színek pszichológiai hatását, az érzékelés és a lélektan kapcsolatát is. Vagyis, ha elhatároljuk a művészetpszichológiát a többi művészettörténeti módszertől, azt kell mondanunk, hogy míg azok a művekre (immanens természetükre, történeti összefüggéseikre, kritikai értelmezésükre stb.) helyezik a hangsúlyt, a művészetpszichológia a viselkedés, az élmény, a belső feltételek tanulmányozására összpontosít – azaz a művészi teljesítmény létrehozását és befogadását, felfogását befolyásoló pszichikai mechanizmusok feltárására törekszik. A művészi tevékenység tudatos és tudatalatti alapjait is vizsgálja." – Kelényi György

Neves pszihológusok

Külföldiek:

Gordon Allport • Albert Bandura • Frederic Charles Bartlett • Donald Broadbent • Erik Erikson • Hans Eysenck • Leon Festinger • Sigmund Freud • Donald O. Hebb • William James • Carl Jung • Kurt Lewin • Abraham Maslow • David McClelland • Jacob Moreno • Ivan Pavlov • Jean Piaget • Steven Pinker • Wilhelm Reich • Carl Rogers • Daniel Schacter • B. F. Skinner • Edward Thorndike • John Watson

Magyarok:

Csikszentmihályi Mihály • Feldmár András • Ferenczi Sándor • Garai László • Kelemen László • Klein Sándor • Lénárd Ferenc • Mérei Ferenc • Mérő László • Pléh Csaba • Polcz Alaine • Ranschburg Jenő • Síklaki István • Szondi Lipót