A Néprajzi Múzeum több mint 100 évvel alapítása után, 1974-ben kezdte meg több évig tartó költözését a Kossuth térre, a Nemzeti Galéria helyére, az egykori Igazságügyi Palotába.
A reprezentatív bírósági épület múzeumi célra való átalakítása már az 1950-es években, a terek teljes átalakításával megkezdődött. A Néprajzi Múzeum az épület legkarakteresebb tereinek, építészeti elemeinek, megmaradt berendezésének megőrzését tekintette egyik legfontosabb feladatának, miközben a folyamatosan változó múzeumlátogatói igényekhez igazodva el kell(ett) végeznie a szükséges átalakításokat, változtatásokat. A látogatóbarát, modern múzeumi tér kialakítása minden, még a múzeumi célra épült 19. századi épületben is szükséges, és komoly, akár az egész épület arculatát megváltoztató átalakítások nélkül megvalósíthatatlan. (lásd Szépművészeti Múzeum, Nemzeti Múzeum fejlesztési tervei).

 A Néprajzi Múzeum nyilvános múzeumi tereinek használatát alapjaiban gondolta újra és alakította át 2009-2010-ben. A megvalósítás során az épület több reprezentatív belső tere teljes egészében visszanyerte eredeti állapotát és funkcióját (bejárati előcsarnok), míg az új fogadótér kialakítása a 21. századi múzeumi látogatók igényeit szolgálja. Mindezek mellett – a komplex átalakítási programnak köszönhetően  –  az épület múzeumi funkciója, az alkalmazott modern technikának köszönhetően, sokkal hangsúlyosabb a központi reprezentatív terekben (a bejárati fogadótérben és a központi Aulában elhelyezett,  múzeumról szóló multimédiás programoknak köszönhetően).

Az átépítés (a tervezéstől a megvalósításig, az új terek berendezéséig) reflektorfénybe helyezte az épület építésének és használatának történetét. Ezért tűnt különösen izgalmasnak, a viszonylag jól dokumentált építéstörténet mellett az épület több mint egy évszázados, de részleteiben alig ismert térhasználatának feltárása. A kiállítás három meghatározó időszak: a bírósági, a múzeumi, és azon belül is a Nemzeti Galéria és a Néprajzi Múzeum épülethasználatát mutatja be gazdag fotódokumentáció segítségével. A bemutatott fotók ugyanazokban terekben, sokszor ugyanolyan beállítással készültek, ami látványosan sűríti a tér és az épület 115 éves átváltozásait.

A kiállítás megtekinthető: 2010. október 1-10.

A kiállítás egy tárgyakkal és szavakkal létrehozott alkotás. A tárlaton kézzel készített hétköznapi tárgyak, a tárgykészítés és a tárgyhasználat tágabb kontextusa jelenik meg, a népi kultúra és a populáris kultúra, illetve a kézművesség és az ipari formatervezés összefüggésrendszerében. A „hagyományos”, kézzel készített, egyedileg megformált tárgyak, az ipari formatervezés míves alkotásai, és a tárgyak látszólag egyszerűbb, populárisabb, ipari változatai szerepelnek együtt. Tárgy, tárgytervezés és tárgykészítés mint kreatív alkotóforma, annak egymástól eltérő népi és populáris változatai jelennek meg a Néprajzi Múzeum gyűjteményéből, és ez alakalomra meghívott vendég tárgyak kiállításával és interpretálásával.

A 31. Magyar Formatervezési Díj pályázat célja a magyar formatervezés teljesítményének bemutatása és népszerűsítése, a hazai formatervezés kiemelkedő alkotóinak elismerése, termék-, terv-, vizuális kommunikáció- és diákmunka kategóriában, valamint a magyarországi termékek nemzetközi versenyképességének javítása a formatervezés eszközeivel.

A díjazottak és a kiemelt pályázók munkáiból kiállítás nyílik, amely október 5-től október 24-ig látható a Néprajzi Múzeum Dísztermében.