|
- 2012-02-27 -
Thébai (görög
betűkkel: Θῆβαι, újgörögül: Θήβα) az ókori Görögország egyik
legjelentősebb városállama volt.
Boiótiában a síkságon terült el,
fontos szárazföldi karavánutak csomópontjában. Nevének többes számú
alakja, mint sok más polisz esetén is, arra utal, hogy több falu
egybeolvadásából született. Ezt az alapítás legendája is megerősíti,
amely szerint a sárkányfogak elvetéséből születő harcosok közül öt
maradt életben, ez az öt harcos és Kadmosz alapította azokat a
településeket, amelyeket később Thébai néven ismertek.
Valószínűleg
föníciaiak alapították, akikhez később Thesszáliából beözönlő aiól
származású boiótok csatlakoztak. Erre utal, hogy a város legendás
alapítója, Kadmosz, akiről a fellegvárt Kadmeiának nevezték, föníciai
herceg, Agénór fia. Libüé feltűnése a családfában talán azt mutatja,
hogy nem közvetlenül Fönícia, hanem valamelyik afrikai, közelebbről az
ókori Libüa valamelyik gyarmatvárosa lehetett az alapító, talán Küréné.
A legenda szerint Kadmosz és Aiétész kapták a sárkányfogakat, amit
Kadmosz Boiótiában vetett el. A sárkányfogakból kikelő harcosok
egymásnak estek és addig harcoltak, míg csak öt maradt közülük. Ez az
öt és Kadmosz alapították azt a hat települést, amiből Thébai
létrejött. A kadmoszi alapítvány a Kadmeia, Thébai későbbi fellegvára
volt. A kora ókori Thébai hét legendás kapuval rendelkezett, a
„hétkapujú Théba” sokszor használt név volt. A kapuk nevei: Homolóisz,
Ógügia, Proitisz, Onkaisz, Hüpsziszté, Élektra és Krénisz.
A görög
mitológia tanúsága szerint Thébai már igen korán jelentős szerepet
játszott a görög történelemben. A legkorábbi regék és mondák ugyan nem
maradtak fenn, de a klasszikus ókor és a késő ókor görög és latin
szerzői révén ismert a városhoz kapcsolódó legendakör. A négy részből
álló thébai mondakör szorosan kapcsolódik az argonauták és a trójai
háború történeteihez, szereplői itt is, ott megjelennek. Az Oidipodeia
Oidipusz tragikus története. A Heten Thébai ellen (vagy Thébaisz)
Oidipusz két fia, Eteoklész és Polüneikész küzdelmeiről szól, amely
tragikus következményekkel jár az elüldözött Polüneikész minden
szövetségesére nézve. A küzdelembe Athén is beavatkozott, ahol
Thészeusz volt a király. Tíz évvel később az epigonok köszörülték ki a
csorbát, ami viszont Argoszra nézve járt végzetes következményekkel.
A thébai
mondakör a korai görög városkirályságok egymás közti harcairól és
szövetségeseiről beszél. Feltűnik bennük Mükéné, Argosz, Kalüdón,
Athén, minden fontos korabeli város. Ennek a fordítottja is igaz,
szinte minden mitológiailag fontos esemény alkalmával feltűnnek
thébaiak is, mint Iphiklész a kalüdóni vadkanvadászaton. Ehhez hasonló
történet Amphitrüón esete, aki a thébai rókát pusztította el, akinek a
thébaiak minden hónapban egy gyermeket áldoztak. Ezért cserébe Kreón
segített Amphitrüónnak a Taphosz elleni háborúban. Kreón idején
született Thébaiban Zeusz és Alkméné fia, Héraklész, aki itt
nevelkedett egy darabig és a száműzött argoszi királytól tanulta meg a
kocsihajtást. Héraklészt azonban Linosz, Orpheusz fivére meggyilkolása
miatt a királyság tehenészetébe száműzték, itt érte el a felnőtt kort.
A fentiek
miatt alapítását a mükénéi kultúra időszakára lehet datálni. A thébai
akropolisz is mükénéi jellegű fellegvár.
Lassanként
Thébai magához ragadta a vezérszerepet a boiót szövetségben. Üldözte a
demokratikus politikai berendezkedést, saját alkotmánya szigorúan
arisztokratikus–oligarchikus. A perzsa háborúkban Plataiainál a perzsák
oldalán harcolt Athén és Spárta ellen, a perzsa háborúk után Athén
legnagyobb ellenfelévé vált Spárta hanyatlásával párhuzamosan.
A
peloponnészoszi háború után elszakadt Spártától és nagy hévvel vett
részt az ellene alakult szövetségben. A leuktrai csatában (i. e. 371)
nemcsak felülkerekedett, de egyúttal az egész Görögország fölött való
hegemóniát is megszerezte, és Epameinóndasz haláláig meg is tartotta.
Phókisz elleni háborúja lángra lobbantotta egész Hellászt, megkezdődött
a végromlására vezető phókiszi vagy szent háborút (i. e. 356–i. e.
346). Beavatkozásra szólították fel II. Philipposz makedón királyt, aki
az i. e. 355 évi kemény ostrom után csaknem teljesen lerombolva, olyan
csapást mért a városra, melyet Thébai soha többé nem tudott kiheverni.
Amikor Sulla i. e. 86-ban elragadta Thébaitól régi területének felét,
annyira megfogyott, hogy lassanként már csak a régi fellegvár helye
volt beépítve. Thébai helyén ma a Thíva (Θήβα) nevű kisváros található.
Ez a szöveg a magyar Wikipédia Thébai című szócikkéből származik (a változat dátuma: 2012. február 18.). A CC-BY-SA-3.0 licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.
|
|