Olasz ösztöndíjasoknak és gyakornokoknak szólt a meghívó, a meghitt, szinte „családias” mégis nagyon elegáns rendezvényen az Olasz Köztársaság Tisztikeresztje érdemérmet (Ordine al Merito della Repubblica Italiana Cavaliere) osztotta ki Őexc. Paolo Guido Spinelli, az Olasz Köztársaság nagykövete néhány olyan magyar személyiségnek, akik munkájuk révén kitűntek a két ország közötti kulturális együttműködés területén.

Nagykövet úr az Olasz Köztársaság Elnöke nevében az Olasz Köztársaság Tisztikeresztjét adományozta dr. Schneider Márta kulturális szakállamtitkárnak, dr.Szomrády Béla újságírónak, tolmácsnak, a Magyar Rádió munkatársának, dr. Tátrai Vilmosnak, a Szépművészeti Múzeum Régi Képtára művészettörténészének, és az Olasz Szolidaritás Csillag érdemrendjét adta át Kotzián Tamás professzornak.

Az Olasz Köztársaság nagykövete, Őexc. Paolo Guido Spinelli méltatta a kitüntetetteket, révésznek nevezte őket, akik segítik a kultúrák közötti „átjárást”. Hidat jelentenek ők, összekötő kapcsot a két kultúra között. Az emberi elkötelezettségért jár a díj – mondta - amely túllép a szakmai professzionalizmuson. A kitűntetés célja a köszönet kifejezése Olaszország, az olasz kultúra igaz barátainak azért, hogy tevékenységükkel segítették az olasz kultúra magyarországi terjesztését, és egyben a magyar kultúrát is megismertették az olasz emberekkel.

Arnaldo Dante Marianacci, az Olasz Kultúrintézet igazgatója Kulturális Érdemekért emlékplakettet (Targa culturale per meriti culturali) adott át az olasz-magyar  kulturális együttműködésért néhány volt olasz ösztöndíjasnak. A díjakat kapták: Prof. Németh Erzsébet, Lukácsi Margit, Grega Lilla és Giovanni Niccoló Cataluccio.

Az érdemrendek tulajdonosai meghatottan vették át a magas szintű kitűntetést, mindannyian hangsúlyozták, hogy az olasz nyelv tanítása, a fordítói, tolmács tevékenység, az olasz kultúra elmélyült tanulmányozása nemcsak munka, hanem egyben öröm, szórakozás számukra.

Az est zárásaként bemutatásra került a Joseph Farrell és Arnaldo Dante Marianacci által szerkesztett, múlt héten bemutatott antológiában - Európa a színpadon. 27 fiatal uniós szerző egyfelvonásosa – megjelent, Simona Smenic szlovén színházi szerző Zoknik című darabja. A háború abszurditása, amikor az ember a maga életét szeretné élni, úgy mint eddig, úgy csomagol, mint máskor; bíbelődik a bőrönd tartalmával: gyógyszerek, ékszerek, külföldi papírpénz, útlevél, konzervek, zoknik - és közben egyre közelebbről hallatszik a bombák robbanása… A lövések zajában a házaspár civakodása esztelennek tűnik de a groteszk pillanatok ráébresztenek, hogy nekünk egyszerű embereknek valóban az a fontos, hogy fehér vagy fekete zoknit csomagoljunk és a körülöttünk zajló háború az,  ami esztelen és érthetetlen. A nagy sikerű olasz nyelvű előadás szereplői voltak: Halmos Fatime és Michele Sitá. Fatime énekes, színész, aki a  Bolognai Egyetem színház- és filmművészeti szakán szerzett diplomát, Michele pedig filozófus, egyetemi oktató, aki olasz nyelvet tanít a budapesti Olasz Kultúrintézetben,  az Olasz Kultúrintézet Színházi Bizottságának tagja és 2004-ben megszervezte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem olasz nyelvű színházi csoportját.

És kik is azok, akik a magas színtű elismerést kapták?

Dr. Schneider Márta, kultúrális szakállamtitkár a kitüntetést a két ország közötti kultúrális kapcsolatok megerősítése terén elért sok éves eredményeiért kapta.

Dr. Szomráky Béla megköszönve a díjat megemlített, hogy hiába fordította volna a könyvet, drámát, filmet, hogyha nem lettek volna intézmények, amelyek publikálták azokat, tehát Magyarországnak is szól ez a kitűntetés és a Magyar Rádiónak, amely mint munkahely mindig biztosította számára az időt ehhez a tevékenységhez. Az Európai utasban megjelent „Intézet a határon (Gorizia és a Közép-európai Kulturális Találkozók Intézete) c. cikkében azt írja, hogy az Intézet létrejöttét az a felismerés motiválta, hogy:  „ Európa, így Közép-Európa megosztottságának alapvető, több évszázadra visszanyúló oka abban áll, hogy nem jött létre a különböző kultúrák közötti párbeszéd, hogy elmaradt egymás megismerése” Mint tolmács, fordító, újságíró, munkájával ezt a párbeszédet segítette. „Ez a munka számomra szórakozás is volt, amelyet remélem tovább folytathatok.”

Dr. Tátrai Vilmos egész életét, szakmai tevékenységét az olasz kultúrának, az olasz képzőművészetnek szentelte, a Szépművészeti Múzeum Olasz szekciójában, főleg a reneszánsz kor tanulmányozásával, az olasz képzőművészeti kincsek kezelésével. Tevékenysége során olyan új termek nyíltak a múzeumban, amelyek gazdagon, jól szervezetten, világviszonylatban is kiemelkedő módon mutatják be az olasz képzőművészetet. Többek között 2005-ben  Tiziano és a Velencei Madonna c. kamarakiállítás,  2006-ban a Győztesek, legyőzöttek, áldozatok - Caravaggio Dávidja c. kiállítás kurátora volt Tátrai Vilmos, melyeknek katalógusait is ő szerkesztette.

A művészet kiskönyvtára sorozatban jelent meg könyve Filippo Lippiről (Corvina Kiadó Bp 1977). „Gyerekkorom óta rajongtam az olasz képekért és sose gondoltam volna, hogy ezt a passziót ilyen magas kitűntetés fogja megkoronázni – mondta szerényen fogadva az érdemrendet.  

Kotzián Tamás professzor úr pedagógus, aki generációkat tanított az olasz nyelv szépségeire, tudományos cikkek, publikációk sora került ki a kezei közül. Először 1957-1959-ig, majd 1975-tól 2002-ig tanítja a lingua italiana.t az Apáczai Csere János Gimnáziumban Budapesten, ahol az Olasz Munkaközösség mottójául egy Kodály Zoltán idézetet választottak: „Semmi sem jellemző annyira egy nyelvre, mint sajátos hangzása. Olyan ez, mint a virág illata, a bor zamata, a zománc, az opál tüze. Megismerni róla a nyelvet már messziről, mikor a szót nem is értjük.” Ő az, aki kiharcolja az olasz nyelvi tagozatot, akinek sok éves vezetőtanári tevékenysége alatt számos „kistanár” élvezheti az órákat, taníthatja diákjait, akik közül nem is kevesen választják hivatásként az olasz nyelvvel, kultúrával, gazdasággal való foglalkozást. Vallja, hogy egy idegen nyelv elsajátítása az egyéniség gazdagodását jelenti.

Az országos Festival d'Italiano-n és az OKTV-n (az olasz nyelv 1985 óta van csak versenyben!) elért eredmények is bizonyítják, hogy mennyire sikeres a Tanár úr munkája. De amit nem a számszerű adatok bizonyítanak: a humor, az emberség és az ámulatba ejtő, de soha nem kérkedő műveltség: ezeket kapjuk tőle mindannyian. Több évtizedes tanári és vezetőtanári munkája, az ELTE-n és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végzett módszertani oktatói tevékenysége, tankönyvírás, oktatási segédanyagok készítése, nyelvtanfolyam a Magyar Televízióban, műfordítások, számos kulturális rendezvény szervezése, de mindenekelőtt az olasz nyelv és kultúra iránti elkötelezettsége: mindezt próbálták elismerni, amikor Kotzián Tamás 2004-ben megkapta a Magyar Köztársaság Bronz Keresztjét, 2005-ben pedig az Olasz Köztársaság érdemrendjét. – olvashatjuk az Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium honlapján. http://www.apaczai.elte.hu/

Németh Erzsébet professzor, olasz nyelvtanár, akinek munkásságát elismerő szavakkal dícsérte Marianacci úr.

Grega Lilla – az Olasz Kultúrintézet munkatársa, akit az igazgató úr viccesen úgy mutatott be, hogy az olasz munkatársak kötelességtudatot, türelmet, kitartást tanulhatnának tőle viszont a humorérzék, a jó hangulat közös a magyar és olasz munkatársak között. Kihangsúlyozta a kultúrális együttműködés csapatjáték-jellegét.
Lukácsi Margit kíváló műfordító, munkái között megtalálhatjuk  Cesare Pavese: Nyár (Nagyvilág – 1999), Antonio Tabucchi: Ha megjön a tél (Nagyvilág – 1998) c. műveit, legutóbb pedig Luigi Pirandello: Az álom valósága címmel megjelent 50 novelláját fordította (Noran Kiadó 2007).

Fordításain kívül megtaláltam egy tanulmányát is a Palimpszeszt tudományos és kulturális folyóirat 1997 novemberi számában „Ulysses-élmény a XX. századi olasz irodalom néhány lírai szövegében.” címmel.

Dante Marianacci: Tiszavirágzás c. regényének (Noran kiadó, 2006 - (http://www.noran.hu)  is ő a fordítója. A mű egy idézettel kezdődik: „Mint az őrült, ki letépte láncát...” és  egy másik  idézettel ér véget: a főhős, Ádám és Lucifer párbeszédét olvassa  Az ember tragédiájából. Tehát a regény Petőfi Sándorral kezdődik és Madách Imrével zárul – ki hinné, hogy egy olasz szerző művéről van szó? A történet főhőse Giorgio élete Dublinból a Budapesti Olasz Kulturális Intézethez vezet, és a Tisza parton a tiszavirágzás láttán döbben rá  “kérész-életünk” mulandóságára. Marianacci regénye magával ragadó, intellektuális gondolatokat ébresztő mű,  de mi különösen örülünk a magyar utalásaiért, azért, hogy egy külföldi így beszél rólunk, ismer és úgy érezzük, szeret is minket.

Ezek a művek, ezek a tevékenységek valóban korokon és kultúrákon keresztül ívelnek és összekötnek bennünket.

Összegzésül csak azt tudom leírni, amit sokszor hallottam a résztvevőktől az este folyamán: