Aba-Novák kiállítás
- 2008-04-22 -
Negyvenhat év után Aba-Novák Vilmos képeiből nyílt kiállítás Debrecenben,
a Modern Modern és
Kortárs Művészeti Központban.

(http://www.modemart.hu)



Utoljára 1962-ben Budapesten, a Nemzeti Galériában volt Aba-Novák-kiállítás. A tárlaton bemutatják a művész korabeli, saját tárgyaival berendezett műtermét is, valamint egy külön teremben a még életében készült egyes hamisítványokat is.

A párizsi világkiállításon így kiáltott fel Pablo Picasso, a a zsűri tagja, amikor meglátta a magyar festő hatalmas pannóját:

Ki ez a barbár zseni?

Aba-Novák Vilmos (Budapest, 1894. március 15. – Budapest, 1941. szeptember 29.), magyar festő, grafikus, a modern magyar festészet, kiemelkedően nagy alakja.

1918-ban szerzett rajztanári diplomát a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Első grafikai kiállítása 1920-ban, az Ernst Múzeumban nyílt. 1921–1922-ben, Olgyai Viktor növendéke. Gyakran megfordult a Szolnoki Művésztelepen, ahol Fényes Adolftól tanult. 1923-tól a Magyar Rézkarcolók Egyesületének tagja lett. 1928-ban a Szinyei Merse Pál Társaság tagjai közé választotta.

1929–1930 között a római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt. 1930-tól állandóan visszatért a Szolnoki Művésztelepre. Sok zsáner- és tájképet festett. 1930–1937 között képzőművészeti magániskolát vezetett, 1939-től a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Az expresszionizmus és az olasz novecento formanyelvét magába olvasztó, harsány plakátszerű alkotásainak kedvelt témája a vásár és a cirkusz világa volt. Festészetének legvonzóbb értéke a dinamikus, erőteljes ábrázolókészség. Késői temperafestményei virtuóz technikával és tarka színekkel idézik az alföldi nép életét, jellemző szándékuk néha a karikatúra határát súrolja.

Fahordás, Bányaváros, Szt. Ferenc madaraknak prédikál, Térzene, Szicíliai régi város című képeit a Nemzeti Galériában őrzik.

Mozgalmas rézkarcait főleg fiatalabb korában készítette. Jelentős műveket alkotott, mint falfestő is. Székesfehérvárott történelmi faliképet készített, Pannonhalmán az István Kápolna freskóihoz kezdett hozzá. Az 1930-as évekre tehető a legtöbb freskó készitése, többek közt, a pécsi temetőkápolna, a sikondai és csornai templomok faliképei, a városmajori templom mennyezeti és szentélyképei. Valamint a jászszentandrási római katolikus templom freskója, és a szegedi Hősök kapuja is ez idő tájt készült.