A Roham GalériaGenerációs vizuális diskurzusok
kiállítás-sorozatában két olyan
alkotót mutat be, akiknek a művei közti vizuális párbeszéd várhatólag
komoly kihívást jelent majd a nagyközönség toleranciaszintje számára.
Szöllősi Géza
(1977) provokatív művészete egyedülálló hangot üt meg a kortárs magyar
képzőművészet testkánonában, ugyanakkor könnyedén beilleszthető a
nemzetközi szcéna fősodrába, ahol már az idősebb generációk képviselői
(Joel-Peter Witkin, ORLAN, Cindy Sherman, Gottfried Helnwein, Andres
Serrano stb.) megteremtették a rossz közérzet és horror kultúrájának
posztmodern hagyományát a testábrázolásban. Szöllősi, a Roham Magazin
művészeti szerkesztője, a nagysikerű Taxidermia és Ópium című filmek
látványvilágához is nagyban hozzájárult. Számtalan műfajban
képviselteti magát, de legkarakteresebb vállalkozása a 2003-ban
elkezdett Hús-projekt, melyben nyers állati húsból varr össze emberi
nemi szervek és portrék preparátumait szimuláló szobrokat. Szöllősi épp
e tárlattal egy időben vesz részt a prágai Galerie Rudolfinum Decadence
Now! című nagyszabású kiállításán a fent említett világsztárok között.
A projekt eredeti tervei szerint Szöllősi hússzobrai Prága mellett a
brnoi House of Art páros kiállításán is szerepeltek volna Witkin
fotóival, de Brno városának vezetősége váratlan politikai döntésével
felülbírálta a kurátorok koncepcióját és visszavonta Szöllősi műveit a
rendezvényről. Ez a frissen elkészült kiállítási anyag kerül
bemutatásra a Roham Galériában, amely független intézményként nincsen
kitéve a cenzúra meg-megújuló, (adott esetben a politikai korrektség
álcáját viselő) erőinek.
BMZ (1961) azaz
Baji Miklós Zoltán hasonlóan változatos – a festészet, szobrászat,
intermédia médiumait felölelő – munkásságában legemlékezetesebbek a
body art körébe tartozó megmozdulásai és a bécsi akcionizmus, valamint
a Hajas Tibor-féle hagyományt követő, ám a jelenlegi
társadalmi-gazdasági helyzetre reflektáló performanszai. BMZ az a
művész, aki elmondhatja, hogy szó szerint vásárra vitte a bőrét: a
testére tetováltatta saját festményeinek motívumait, majd ezeket
sebészi úton eltávolítatta és aukcióra bocsátotta. Ennek a korábbi
projektnek (Emberbőr Árverés) tárgyi hagyatékai lesznek bemutatva
néhány újabb, kínzóeszköznek beillő objekttel együtt, és azok a tablók,
amelyek dokumentálják a művész önkéntes egyesülését a maga által
épített Kasztrálógép könyörtelen konstrukciójával.
Szöllősi és BMZ
munkái áthágják a kultúránkat alapvetően meghatározó, biztonságot
jelentő szimbolikus rendet, összemosva a szex és halál, élő és
élettelen, természetes és mesterséges közti határvonalat. A két művész
alkotói processzusa ellentétes irányból közelít: Szöllősi a nyers
disznóhúst megszemélyesítve rekonstruálja szerelmeit, míg BMZ a saját
testét idegeníti el személytelen objekté – kettőjük metódusának
feszültségterében helyezkedik el a Roham Galéria kiállítása, amely a
felnőtt korú nézők érdeklődésére számít, mindenekelőtt azokéra, akik
nyitottak a kortárs vizuális kultúra tabukat ledöntő, radikálisabb
megnyilvánulásaira.