Multi-kulturális forgatag a Szigeten
- 2011-08-15 -
Multi-kulturális forgatag a Szigeten
Szigetfesztivál 2011. – Szubjektív beszámoló


Nagy kaland volt számomra a Sziget, amikor pénteken a bevezető út porát nyelve bejutottam.

Régen elmúltam húszéves, klasszikus zenén nevelkedtem,  és kis idő kellett, amíg a fülem megszokta azt, hogy egyszerre legalább négyféle zene és őrült hangzavar vesz körül. Ezután egyszer csak azon vettem észre magam, hogy magával ragad a forgatag, ez az egész multikulturális kavalkád nagyon tetszik, a hátizsákos tömegből valami vidámság, derű és optimizmus árad, amit már régen nem éreztem  a honi vidékeken, ahol szinte minden baráti beszélgetés panaszáradatba, gazdasági és politikai vitákba torkollik. Néztem a különböző anyanyelvű, más-más kulturális gyökérből eredő fiatalok kisebb-nagyobb csoportjait, az egymás iránti tolerancia nyilvánvaló jeleit, és egyszerűen jól éreztem magam közöttük. A gyönyörű bárányfelhős égen sétarepülő poroszkált, és minden  gondom-bánatom elszállt vele.


Augusztus 12-én egy kicsit megállt számomra az idő, sőt, mintha visszafordult volna velem az idő kereke, egész kora ifjúságomig.


Az első utam a Ciano- argento- és monotípia feliratú sátorba vezetett, ahol Vékás Magdolna fotóművész avatta be a fesztivál-lakókat a régi kézműves technika, a művészi alkotó munka rejtelmeibe. Évek óta a fesztivál része ez a kis műhely, és mint mindig, a két hosszú asztal körül most is minden hely foglalt volt. A sikert bizonyítják a falakra feltett képek is.



Az idei év egyik újdonsága a fesztiválon a Kelet-Európa Vurstli, melyet a  Karzat Színház nonprofitkft hozott létre. A 60-as évek Vidám Parkját felidéző Vurstliba belépve útlevelet kellett váltanunk. „Igazi” határ, tételes  vámvizsgálat, rendőrség és besúgó hálózat működött, nem volt könnyű a látogató helyzete, a színészek jól játszották  szerepüket. A  Vidám Parkban, régi dobós játékok, jósda, céllövölde várt ránk, az  ismerős ütött-kopott csónakok, ahol kifoghattuk gyerekkorunkban az  arany halacskát,  na és a csocsó, amin most is önfeledten játszott, aki hozzáférhetett a nagy tolongásban.

„Gatyalabirintuson” keresztül vezetett az út – szárítóköteleken lógó csipkés kombinék és korabeli asztalterítők zárták el a kilátást – Lóri néni lakásába. Az ifjú látogatók harsányan nevettek  a bútorokon, a vitrinekben és a falakon felhalmozott  egykori „dísztárgyakon”, lapozgatták a régi divatlapokat, fényképalbumokat. Bent a szobában találkoztak Lóri nénivel és többen leültek vele társasjátékot játszani, mások elmélyülten nézték a tévét, belefeledkezve a nekik már történelmet jelentő híradókba, filmekbe.

Furcsa keveréke volt ez az utcaszínháznak és a múzeumnak. A létrehozásban partnerek voltak a Vidám Park, a Memento Szoborpark, és a Terror Háza is. Pál Kálmán, a Karzat színház igazgatója a produkció tervezője-rendezője  azt mondta,  szándékuk volt, hogy erős impulzusokkal többet közöljenek a korszakról mint a száraz tények. A célt elérték, az előadás estéről estére óriási sikert aratott, sokan komolyan végigolvasták a csocsó köré a falakra installált történetet az Angol Parktól a Vidámparkig, a harsány nevetés a játékok kipróbálásakor pedig garantált volt.  Nekünk, akiknek nem történelem, hanem az életünk egy része, megható és groteszk élmény volt a ráismerés egy-egy tárgyra, egy hangulatra, gyerekkorunk egy darabjára.

Következő állomásom a jövőbe vitt: „Ha a méhek kipusztulnak, az emberiség csak 4 évig éli túl” – Albert Einstein. Ez állt egy feliraton, előtte hosszú felfüggesztéssel egy sárga méhkaptár-imitáció himbálódzott. Ha meglöktem dühös méhraj zaja és a méhkaptáron vibráló fény-méhek vettek körül. De igazi méhek már nincsenek, minden csak kreatúra – ezt sugallta ez az interaktív méhkaptár hiszen sajnos ismert tény, hogy 1970 óta a méhpopuláció 60 %-al lett kevesebb. Állítólag a mobil telefonok sugárzása okozza, hogy a méhek megzavarodnak, nem találnak haza, és így elpusztulnak.

A Szigeten bemutatott méhkaptár alkotója: Korai Zsolt, az Iparművészeti Egyetem animáció rendezőszakán, Balla A. Benjamin az Iparművészeti Egyetem szilikát szakán, Kiss László pedig Cambridge-ben, kreatív zenetechnológia szakon végzett és mindhárman a KIBU innovációs laborban dolgoznak. Hárman most  Voronoi csoport néven mutatták be közös alkotásukat (a gyengébbek kedvéért a voronoi diagramm egy bonyolult geometriai forma).

A KIBU, azaz Kitchen Budapest melynek alapítója a  Magyar Telekom, egy városi térrel, mobil kommunikációval és internettel foglalkozó multifunkcionális hely, ahol fiatal kutatók számára teret és eszközt biztosítanak a szabad gondolkodásra, s a kreatív csapatmunkára. Igazán nem gondoltam volna, hogy ilyen dolgoknak is nyomára bukkanok ebben a multi-kulturális világban amit Sziget Fesztiválnak hívnak!

A Fidelio Octopus összművészeti helyszínen, a képzőművészet izgalmas alkotásokkal volt jelen, a közönségnek interaktív lehetőségeket felajánlva.  Péntek délután koncerten léptek fel a 2011. évi országos és megyei zenei versenyek Fidelio különdíjasai – óriási sikerrel, este pedig az opera szakos növendékek adták elő Britten Szentivánéji álom és Purcell: A tündérkirálynő c. operáját, illetve ez utóbbi változatát kifejezetten az operaszak hallgatóira komponálva, improvizációkkal. A tapsból ítélve az előadást értő fülekkel hallgatta a közönség.

Éjjel a Színház- és táncszínpadon a Pintér társulat mutatta be a Parasztopera c. zenés művet. Írta, rendezte és a főszerepet játszotta:  Pintér Béla. A  ballada szövevényes történetét igényes zene kísérte. Darvas Benedek zenéje izgalmas keveréke az erdélyi népdaloknak a barokk és a rock zenének.

„Akinek tetszik, nézze meg többször is!
Akinek nem tetszik, nézesse meg magát!”

Bevallom, hogy nehezen hagytam ott a Szigetet, ahol sok élményben volt részem, ahol újra 20 éves lehettem. és ahol igazi értékeket találtam. A könnyzene és a jazz mellett a komoly zene, a művészet sok ága került közvetlen látható- hallható, tapintható, érezhető közelségbe Európa minden szegletéből nyitott szívvel érkező ifjú vándoraihoz.
 
Gratulálok a programszervezőknek, a lelkes résztvevőknek, minden együtt-működőnek, akik nélkül ez a felejthetetlen pár nap nem jött volna létre.

Jövőre már az első nap ott leszek!


Andor Edit

A Kelet-Európa Vurstli esti képeit Dobák Balázs készítette.

Képtár:
http://muveszeti-akademia.hu/Szigetfesztivál 2011/album/index.html