Figyelem! Ez még csak a kezdet!

Beszélgetés Baráz Ádám zeneszerzővel

(Balassagyarmat, 1987. december 15.)

Balassagyarmat, 80-as évek vége, egy udvarban az öreg diófa ágaira szerelt hintán ül egy kisfiú, és boldogan hallgatja a hinta ütemére felhangzó éneket. A szülők dolgoznak, a szomszéd asszonyok vigyáznak a gyermekre, hintáztatják, és énekelnek. Mire Ádám óvodás lett, már 40-50 népdalt tudott énekelni, az óvónénik nem kis meglepetésére. Szülei is szerették a zenét, édesanyja kórusban énekelt, édesapja gitározott. Ádám első zenei megnyilvánulását lepattogzott zománcok jelezték: lábasokat, fedőket, mindent összeütött ami szólt, miközben lelkesen énekelte saját szerzeményeit a konyha közepén. A kezdetekről kérdezgetem Baráz Ádámot, miután július 29-én volt Concertino cimbalomra és vonósokra c. művének magyarországi bemutatója Herencsár Viktória cimbalom művésznő virtuóz előadásában. A bemutatott mű a 26. „Zene határok nélkül" muzsikustábor és zenei fesztivál koncertjén Balassagyarmaton a Vármegyeházán nagy sikert aratott. Nem csodálkozom a sikeren, mert idén januárban Budapesten hallgattam Baráz Ádám szerzői kamaraestjét, azóta tudom, hogy csillag van születőben: egy igazán tehetséges szakmailag felkészült zeneszerző ígéretes pályakezdésének lehetünk tanúi.

• Hogyan született ez a mű?

• A Concertino 2009-11 között két évig formálódott. 2005-ben kezdett el foglalkoztatni a cimbalom, mint hangszer, mint lehetőség. Herencsár Viktória - a cimbalom világszövetségének elnöke, több jelentős magyar és külföldi díjjal elismert cimbalom művész – mutatta meg a cimbalom technikai és zenei lehetőségeit, több művet is rendelt tőlem, melyeket állandó repertoáron tart, sőt tanítja is azokat. 2012 márciusában a Besztercebányai Művészeti Akadémia cimbalom diplomakoncertjén egy növendéke ősbemutatóként játszotta ezt a művet.

• Mikor jöttél rá, hogy te tudsz zenét szerezni?

• Az az igazság, hogy már az óvodában is bennem volt, hogy az óvónéni által kiosztott dalok milyen egyszerűek, ilyeneket én is tudnék csinálni.                                   
  

• Ennek mint tudjuk a behorpadt, zománchiányos edények lettek az áldozatai édesanyád nagy örömére! Tehát már óvoda előtt-alatt is „nagyzenekarra” komponáltál! Ezek szerint nem a szüleid erőltették rád a zenetanulást.

• Kerestem a zenét. Természetes volt, hogy zenei általános iskolába megyek. Demeter Györgyné, Kati néni – aki Békéstarhoson Kodály Zoltán növendéke volt – adta az ének-zenei alapokat. Furulyával kezdtük, majd fuvoláztam 5 évig, de közben folyamatosan tanultam zongorázni.
  

• Tanáraid észrevették zeneszerzői képességeidet?

• Somogyvári Ildikó zongoratanárnő biztatott először. Kilenc évesen kisebb etűdöket találtam ki fuvolára, mert nem tetszett az a darab amit a tanár feladott.

• Tudom, hogy több konziba is felvettek, kivételes helyzetben voltál tizennégy évesen, te választhattál az intézmények között. A Richter János Zeneművészeti Szakközépiskolát választottad. Te voltál ott az egyetlen zeneszerzés szakos. Visszatekintve milyen diák voltál? Lusta vagy szorgalmas?

• A tanároknak mindig tetszett amit csináltam, bár a kötelező feladatokat sokszor hanyagoltam, illetve volt hogy ezeket később sajátítottam el. A stílusgyakorlatokat - pl. Beethoven stílusában rondót alkotni - tinédzserként nem tartottam fontosnak, később viszont felfedeztem a nagy zeneszerzők elemzésének, tanulmányozásának fontosságát. És mostanában ebből nőnek ki az olyan műveim, mint az „Hommage à Bach, Beethoven, Chopin, Ravel...” sorozat. Persze ez már nem volt „kötelező”. A középiskolában a kötelezők mellett szabad kompozíciók sokasága, több mint 100 befejezett kompozíció született: szóló zongoraművek, kamaradarabok, népdal feldolgozások, versek megzenésítése, nagyzenekari művek...

• A nagyzenekari művek megszólaltatása elég költséges: próbák, sok zenész, nagy terem, karmester...

• Igen, ehhez szponzorokra, mecénásokra lenne szükség. Szinte lehetetlen a koncertekre a pénzt előteremteni. A megrendelések nem hoznak bevételt, ezek baráti, referencia értékű munkák. Jelenleg a kulturális életben valamiféle ősközösségi társadalom szerű „bartell” tevékenység dominál, hogy mégis értékek születhessenek.

• Ismerem a művészek, kulturális intézmények, művészeti iskolák helyzetét, ott is ez a helyzet. De mit gondolsz: szükség van a művészeti iskolákra? Lehet egyáltalán a művészetet tanítani? Mit lehet tanítani a művészetben?

• Bartók csak zongorát tanított, zeneszerzést nem, mert az volt a véleménye, hogy alkotásra születni kell, csak az előadóművészetben lehet technikát tanítani. Én magam Reményi Attila zeneszerzés tanáromnak sokat köszönhetek: pontosságot, precizitást, kitartást, folyamatok, kezdet-vég megformálását, stílust, formatant, zenei fegyelmet, a rossz kritika elfogadását... ablakot nyitott az alkotói világra.

• Kaptál rossz kritikát?

• Szakmai negatív kritika még nem ért szemtől szembe, viszont többször megkaptam már hogy ahhoz képest hogy XXI. századi kortárs szerző vagyok, túl hallgatható, túl melodikus, „fülbarát” kompozíciókat hozok létre. Vállalom, hogy a melódia, harmónia,és a ritmus a zene három fő eleme számomra. Szeretném ha a zeném mindenki számára befogadható, értelmezhető, élvezhető lenne. Más dolog az alkalmazott zene (film, színház...) ahol én is élvezem a kísérletezést, a hangok, zörejek, effektek széles spektrumát., a hangok, hangszínek játékát, de ott is az akusztikus hangszereket létesítem előnyben. Ezek a legkülönbözőbb effektekre is alkalmasak.

• Egy ideig Párizsban is tanultál.

• Konzi után felvételt nyertem a párizsi Cortot Akadémiára zeneszerzés szakra. Anyagi okok miatt sajnos megszakadtak a tanulmányaim. 2008 óta Budapesten élek és tevékenykedem un. „szabadúszóként” Megrendeléseim voltak-vannak több helyről. Állandó jelleggel koncertezem fiatal tehetséges előadóművészekkel. A Kossuth Klubban 2012 január óta komolyzenei koncert sorozatot hoztam létre, remélem a következő évadban is folytatódhat.A THÉBA Művészeti Akadémián Budapesten korrepetítorként dolgozom. Zongora és zeneelmélet tanítást vállalok. Szlovákiában az Ipoly partján is tanítok. Ipolybalog igazi „művészfalu”. Nyitottak a művészetekre, péntekenként az iskola diákjainak 80 %-a zenét tanul.

• Nemrégiben jelent meg első kiadott műved, a Herencsár Viktóriának ajánlott Toccata cimbalomra, majd ezt követően az Apróságok Apróságoknak című album zongorára, gyermekeknek a Neuma Zeneműkiadó gondozásában. Mik a terveid?

• Fontos a külföldi kapcsolatok építése a művészvilágban is. Egyrészt benne lenni a nemzetközi körforgásban, megismerni a legújabb stílusokat, a különböző kultúrákat képviselő áramlatokat, másrészt cél az általam képviselt értékek, hagyományok meg- és elismertetése. Nagy öröm számomra, hogy pár nap múlva egy japán felkérésnek tehetek eleget, részt vehetek egy összművészeti fesztiválon. Több koncert lesz Tokióban és környékén. Asuka Kososhi Magyarországon tanult balett művésznő Chopin G moll balladájára, japán népzene feldolgozásra és ismert klasszikus zongoraművekre saját koreográfiáját mutatja be, melyet az én zongorajátékom kísér. A fesztiválon saját műveimet is megszólaltathatom, többek között a Fukushima áldozatainak emlékére komponált elégiát. Októberben egy magyar származású skót zongoraművésszel Magyarországon több nagy városban kétzongorás és négykezes műveket interpretálunk. Ez a produkció tovább utazik Skóciába, Franciaországba és Szlovákiába. 2013 tavaszán Fodor Bernadett mezzoszoprán énekesnővel India több nagy városában három különböző összeállítású koncert turnéra kerül sor. Nem adtam fel a tervet, hogy alkalmazott zeneszerzés szakot végzek a Zeneművészeti Egyetemen. Még tanulnom kell. A THÉBA Művészeti Akadémián pedig most szeptembertől lehetőség nyílik kurzust indítani a zeneszerzés alapjainak elsajátítására, továbbfejlesztésére.

• Nem ellentmondás ez? Tanulni és tanítani? Nagyon fiatal vagy, 24 éves, művészi pályád kezdetén. Mit tudsz átadni a tanítványoknak?

• Szeretek tanítani, továbbadni az ismereteket, amiket mestereimtől, a nagy elődöktől tanultam, és a saját magam tapasztalataiból leszűrt tanulságokat, miközben én magam is sokat tanulok, hiszen az ismeretek átadása pontos elemzésre, a technikák fejlesztésére ad számomra is lehetőséget. Optimista vagyok, a tanítványaim és a magam jövőjét illetően is: türelemmel, kitartással és a magunkban rejlő tehetséggel, adottsággal az ember csodákra képes.

• Ádám, gratulálok az eddigi eredményekhez és sok sikert a tanuláshoz, a munkához, a csodateremtéshez! Hiszen a zene maga a csoda!