Első alkalommal mutatkozik be a Szépművészeti Múzeum önálló kiállítással a világ leglátogatottabb múzeumában, a párizsi Louvre-ban. A két intézmény együttműködésének eredményeképpen október 8-ától a budapesti intézmény Grafikai Gyűjteményének 80 alkotását tekintheti meg a francia nagyközönség. A Reneszánsz és manierizmus Németalföldön című kiállítás január közepéig látható majd a Louvre-ban.

A Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményében körülbelül 10.000 rajzot őriznek. Ebben a XVI. századi németalföldi művészet különösen értékes sorozataival, kiemelkedő helyet foglal el.

A legtöbb rajzgyűjteménynek vannak speciális sajátosságai – a budapesti németalföldi rajzkollekció arról nevezetes, hogy a jórészt Esterházy Miklós herceg gyűjteményéből származó rajzok között jelentős arányban vannak az európai élvonalat képviselő nagyszerű tájábrázolások, sőt, egész sorozatok, így például Paulus van Vianen és Pieter Stevens művei. Ugyanakkor a budapesti rajzgyűjtemény másik vonzó jellegzetessége, hogy ritkaságokat is őriz olyan mesterektől, akiktől kevés mű maradt az utókorra.

A XVI. század a nagy átalakulások kora volt Németalföldön is. A század elején Flandria Európa egyik leggazdagabb területének számít, Gent, Brugge és Antwerpen méltó vetélytársa Firenzének és Velencének. A csaknem 100 évig a burgundiai hercegek uralma alá tartozó Németalföld I. Miksa uralkodása idején vált a Habsburg birodalom részévé. 1523-ban VI. Adrián személyében németalföldi pápa kerül a trónra: római udvarában működő festője, Jan van Scorel fontos kapocs Itália és a Németalföld művészete között. Ausztriai Margit és Magyarországi Mária udvara kifinomult művészeti központ, ahol a korszak kiemelkedő mesterei dolgoznak. Az alkotók a század folyamán a Habsburg ház tagjaitól fontos megrendeléseket kaptak portrék, falikárpitok, üvegablakok, festmények elkészítéséhez.

 A reformáció nyomán kialakult ellentétek és az 1568-ban kirobbant, spanyolok ellen vívott függetlenségi harc nehéz időket hoz a tartományokra: végül a kálvinista Észak-Németalföld elnyeri függetlenségét, míg a katolikus dél-németalföldi területek a Birodalom részei maradnak és virágzásuk mértéke csökken.


A művészeti élet híven tükrözi ezeket a viharos eseményeket. A háború vagy az üldöztetések elől menekülve számos németalföldi művész járja be Európát, új mecénásokat keresve. Itáliában egyesek ragyogó pályát futnak be (Hans Speckaert Rómában, Denys Calvaert Bolognában), másokat Németországban (Frederick van Valckenborch és Friedrick Sustris Münchenben) vagy Ausztriában találunk, valamint Prágában, ahol II. Rudolf (1552-1612) udvarában kivételesen ragyogó művészet jött létre (Pieter II Stevens, Jacob Hoefnagel, Paulus van Vianen, Adriaen de Vries). A prágai udvar mesterei termékenyítőleg hatnak a Hendrick Goltzius és Jacques de Gheyn nevével fémjelzett haarlemi művészkörre, akik – többek közt - a XVII. századi holland realizmust készítik elő.