A kabaré sajátos szórakoztató színház. Franciaországból ered. A lényege egy olyan színházi produkció (amelyet mellesleg kis színháztermekben, kávéházakban, akár kocsmákban) adnak elõ szatirikus, humoros, szórakoztató prózai és verses-dalos elemekbõl lazán összefûzve. A kabaré francia szó: cabaret, kocsma, csapszék jelentéssel, és eredetileg egy hidegtál, az hors d'oeuvre felszolgálását is jelentette. A mai értelemben vett kabaré a 19. század legvégén Párizsban jött létre, azonnal népszerû lett, és rövidesen elterjedt egész Európában. Az első párizsi kabaré a „Chat noir” (Fekete Macska) volt, Rodolphe Salis, (azelőtt bűvész) kocsmája volt ez a Montmartre-on. Egy párizsi írókból, művészekből álló baráti kör saját szerzeményű alkalmi dalokkal, versekkel mulattatta egymást. Salis intézményesítette ezt a mulatságot. 1881-től az írók és művészek már felléptek a közönség előtt, bár többnyire honorárium nélkül. A „Chat noir” híres lett. 1885-ben új helyre költözött kocsma és árnyjáték-színházzal bővült ki. Salistól a vállalkozást Aristide Bruant vette át, aki saját dalait adta elő. Az új kocsma új neve „Le Mirliton” lett, ami: „nádsíp”, jelentésű, de „dilettáns versike” értelme is van. Bruant a legközönségesebb káromkodások özönét zúdította a fejesekre, heves vádakkal illette az úri osztályokat, a szegények, munkások és bűnözők nyomorúságát énekelte meg. Amikor esténként berúgta az ajtót így kiáltott: „Fogjátok be a pofátokat, barmok, ha én énekelni akarok!”. A Chat noir és a Mirliton egy évtizeden át működött. A kabaré 1901-ben jelent meg Budapesten, majd már 1907-re ki is alakult a jellegzetes pesti kabaré, ugyanis 1907-ben nyílt meg a Bonbonnière. Konferansziéja Nagy Endre volt, aki 1907 és 1912 között megteremtette az irodalmi szintû kabarét. A pesti kabaré foglalkoztatta az értékes magyar írókat, költõket. Legjelentõsebb szerzõi: Heltai Jenõ, Molnár Ferenc, Karinthy Frigyes, Szép Ernõ, Kellér Andor, Gábor Andor, Békeffi István, Vadnai László, a II. világháború után Kellér Dezsõ, Darvas Szilárd, Gádor Béla, Komlós János, Õsz Ferenc, Farkasházy Tivadar, Galla Miklós stb. voltak.

Nagy Endre rajza sajátmagáról

SZÉP ERNŐ: A tolonckocsi

A rendőrségnek kapujában
Előállott a zöld fogat,
A tolonckocsiba befogtak
Három rendőrt és két lovat.
A zord sötétbe egy csavargót
Belökött a rendőri düh,
Bedugtak oszt egy nőszemélyt is
És a kocsis azt mondta: gyü!

Döcögött a toloncfiakker
Rendőri fedezet alatt,
S durván egymáshoz rázta őket
A nőt s a férfit, míg haladt.
A Zrínyi-utca szögletén már
A sötétben, hol nincs derü,
Egymást örömmel fölfedezték...
S kint a kocsis dünnyögte: gyü!

Egymásról tudomást szereztek
Két rongyos, elzüllött személy,
S testükben a Váci~körűton
Föl is zendült a szenvedély.
Bus csókjuknak tanuja nem volt,
Fapad az ágynak, egyszerü...
S megáll a zöld hintó egyszerre
S a kocsis ujra mondja: gyü!

A nyugoti pályaudvarnál
Kihuzta egy rendőr a nőt,
Egymást egy percre sem láthatták
És el se bucsuzhattak ők.
S a keleti pályaudvarnál
A rendőrség, a kőszivü,
Ott tette le szegény csavargót...
S kint a kocsis azt: mondta: gyü!

(Zenéjét szerezte: Hetényi-Heidelberg Albert. Fővárosi Cabaret Bonbonnièrre, 1908.)