Mesebeli Operabál

címmel tartották meg Budapesten február 2-án a farsang utolsó, ugyanakkor legjelentősebb bálját, amely sorrendben a 13. volt a Magyarországon reneszánszát élő Operabálok sorában. A babonás közvélemény miatt mégsem lett volna szerencsés 13. Operabálnak meghirdetni, így aztán a rendezők frappáns ötlettel a mese álomvilágával varázsoltak egyedülálló atmoszférát az Operaház impozáns épületében. Ahogy azt már előzetes híradásunkban bemutattuk, a magyar népmese alakjai köszöntek vissza a étel- és itallapokról is.


Megízlelve a menüt most már állíthatom: nemcsak a nevek, az ételek és italok is mesések voltak!
A mesebeli tündér úgy intézte, hogy én magam is – életemben először – a báli forgatag részese lehettem. Ilyenkor az ember napokig készülődik, sőt a hölgyek hónapokkal előbb tervezgetik, varratják a nagyestélyit, majd  fodrász, manikűr, szolárium… aztán egy kis lámpaláz, hogy minden kellék, kiegészítő rendben van-e, végül kilépünk az autóból a süppedő szőnyegre a reflektorfényben – és kezdődik a mese. De igazán csak akkor szép az ünnep, ha az ember nemcsak szép ruhát ölt, de lelkét is felöltözteti és az Operenciás tengeren túlra nem viszi magával a mindennapok gondjait, sem haragot, sem irigységet, sem bánatot,  Úgy tűnt, ez mindenkinek sikerült, amikor belépve a díszes kapun, átléptük a mesevilág küszöbét. Az Operaház előtti jégből készült szobor szimbolizálta a Gyémántpalotát, ami mint tudjuk az Üveghegyen innen, az Óperenciás tengeren is túl van, messze a való világtól.  

Már az érkezés sem volt mindennapi!

A Hertelendy Kastélyszálló által felajánlott gyönyörű lovashintóval érkeztek a Hamupikőkék, az öt szerencsés ifjú hölgy, akit mint a meséből tudjuk, a Jótündér öltöztetett fel és hozott el a bálba. A Daalarna Szalon mesébe illő, gyönyörű báli ruháit ölthették magukra, a varázslatos estélyi ruhák selymekből, aranyfényű taftokból, kézzel hímzett csipkékből készültek, melyeket csillogó gyöngyök és kristályok díszítettek. Tervezőjük Benes Anita. Igazi hercegnői pompát kölcsönöztek számukra a MeeVIDA csodálatos gyémánt ékszerei.

A szépségkirálynők fehér VIP-limuzinban suhantak az Andrássy úton az Operaházig.

Richard Clayderman zongoraművész, az Operabál díszvendége a  Citroën jóvoltából a fenséges C 6-on érkezett, a Romantika Hercege ranghoz illő fehér szmokingban. Testőrei C Crosseren követték, a magyar sztárvendégek pedig C 4 Picassókból - léptek a vörös szőnyegre.

Számomra, egyszerű halandó számára álom a Citroën legújabb modellje is, a sportosan elegáns C5, amit az Operaház csarnokában csodálhattunk meg.

A mosolygó hostessektől, akik elegáns fekete, virággal díszített ruhában fogadták a vendégeket, a hölgyek megkapták a hagyományos táncrendet, amely most álarc formát mintázott és amely arra volt hivatva egykoron, hogy az ifjú lovagok előre beírhassák nevüket, melyik táncot kérik az illető leányzótól. Mert annak idején a táncoknak meghatározott sorrendjük volt a bálban.

A welcome  drinktől – pezsgő, a poháron kis eper díszítéssel -  felüdülve sétálunk  a szebbnél-szebb termeken, folyosókon, lépcsőkön. Sok-sok operaelőadásán volt már alkalmam felfedezni az épületet, most mégis egész más: a nézőtér és a színpad egybenyitásával kitágult a tér, csupa pompa és ragyogás minden, a virágok, dekoráció, a fény  kiemeli a rejtett szépségeket is. Most  az elegáns báli ruhák forgatagát, a 2000 zsibongó vendéget könnyedén magába ölelő méltóságteljes épület hirtelen  főszereplő lett.

Mesebeli és történelmi báli szereplők vettek körül minket: Csipkerózsika, Hófehérke, huszárok, alabárdosok és rokokó apródok, tündérek, Ferenc Jóska és a világszép Sissi. A belső tér mesebeli díszítése virágfüzérekkel, pillangókkal, madarakkal is mesebeli hangulatot áraszt. Mindez  Csikós Attila tervezését dicséri. A  80 méter hosszú táncparkett kialakításán 20-30 ember dolgozott 2 nap és 2 éjjel, a dekorációhoz pedig 2 kamion virágot használtak fel. Micsoda óriási méretek! Felnézek a többemeletes páholysorra, a kupolára, és elszédülök.
 
Izgatott mozgolódás támad, az Operaház Zenekarának előadásában felcsendül Csajkovszkij zenéje, a Polonéz, bevonulnak a bálterembe az elsőbálozó táncospárok.

Korcsmáros Nóra és Szellő István köszöntik a vendégeket. Nóra káprázatos ruháját, melyet Makány Márta tervezett, csillogó Swarovski  kristályok  borítják, erre mondják a mesében, hogy: „a Napra lehet nézni de rá nem”. 1996-ban Nóra 18 évesen mint műsorvezető vett részt először az Operabálon, melyet édesapja akkor keltett fel 62 éves csipkerózsika-álmából. Nóra édesapja operaénekesből vált vállalkozóvá, de nem lett hűtlen az Operaházhoz. Felélesztette ezt a szép báli hagyományt, Nóra pedig immár 7 éve a Bál háziasszonya.

A meghívott vendégek között több szépségkirálynő is felvonul német, vietnámi, magyar szépségkirálynők, álomszép ruha-csodákban és ékszerekkel, akik közül kitűnik Tanzánia szépe, egzotikus kisugárzásával, hibátlan termetével, nemes vonású arcával, kopaszra borotvált fejével, görögös szabású narancsszínű ruhájával.

Üde rózsaszín ruhákban, rózsaszín napernyőkkel szaladnak be a Táncművészeti Főiskola 11-12 éves novendékei, Mráz Kornélia balettmester tanítványai. Ifj. Johann Strauss Triccs-Traccs Polkáját táncolják, bájosan, kedvesen és valami hihetetlen könnyed profizmussal. Mosolyog az ember lelke is, ha őket nézi!

Vizin Viktória Saint-Saëns: Sámson és Delila c. operájából a Csók áriát énekli (Mon coeur s'ouvre a ta voix), hiteles előadásban, gyönyörű arany színű jelmezben. Érzéki kifejező hangja minden hallgatót magával ragad.

A kecskeméti születésű mezzoszoprán a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Konzervatóriumában kezdte tanulmányait. 1996-ban megnyerte a Nicolae Bretan Nemzetközi Énekversenyt Kolozsvárott, ahol még ugyanabban az évben Rosinaként debütált, később az énekművészet legmagasabb fokozatát, a vokális zenetudományi doktori címet kapta meg. Számos énekverseny díjazottja, fellépett a legjelentősebb operaszínpadokon, mint például a Bécsi Staatsoperben, a Covent Gardenben, a Carnegie Hallban és a Magyar Állami Operaházban.

A műsor folytatódik, Kovácsházi István Verdi: Rigoletto c. operájából a Herceg áriáját énekli: Sok a szép nő (Questa o quella). Erőteljes, szárnyaló hangjával méltán arat nagy sikert.

1967-ben született Budapesten, 1997-től a Magyar Állami Operaház magánénekese. Számos opera-főszerepet énekel, többek között Mozart, Verdi és Puccini műveiben. Vendégszerepelt a világ számos nagyvárosában, munkásságát díjakkal is jutalmazták: Simándy József–díj (2000), Melis György–díj (2003), Oláh Gusztáv–díj (2005).

A hosszú taps után divatbemutató következik, az Operabálok sorában először. Rendhagyó  Haute Couture show-t és kiállítást, láthatunk, amely esemény egyik kiemelkedő állomása az Első Magyar Divattervezők Szövetsége (EMDSZ) szakmai munkájának. Az egyesület  célja a nemzetközi divat világában ráirányítani a figyelmet a magyar divattervezők új generációjára, a magyar kultúrára. A 10 divattervezőtől merész - mégis elegáns, lágy vonalú - mégis karakteres, lélegzetelállítóan szép ruhakölteményeket csodálhatunk meg.

A divatbemutató után Vizin Viktória (Carmen) és Kovácsházi István (Don José) duttet énekel,  Bizet: Carmen c. operájából. A  Seguidilla vérpezsdítő zenéjét  halljuk, csodálatos előadásban. A kettőst szűnni nem akaró  tapssal jutalmazza a báli közönség.

Felhívom a figyelmet, hogy február 21-én és 27-én Szinetár Miklós rendezésében megtekinthetjük az előadást az Operaházban.  Vizin Viktória ezután meg sem áll majd a Los Angeles-i Operaházig, ahol szintén a Carment fogja énekelni.

A 48 elsőbálos pár nyitótánca következik Csajkovszkij Virágkeringőjére. A nyitótáncosok próbái 2007. novemberétől a Bálig zajlottak Keleti Andrea tánciskolájában. A tánc koreográfiáját Jezerniczky Sándor, az Operaház magántáncosa és koreográfusa készítette el és tanította be. A keringőt az ifjú hölgyek fehér estélyi ruhában, az urak frakkban táncolják. A gyönyörű hófehér ruhákat  a Golden Rose Ruhaszalon, a frakkokat az Amarilla Ruhaszalon biztosította.

Keveházi Krisztina és Bajári Levente szólótáncosok produkciója volt a nyitótánc fénypontja, megérdemelt sikert aratva.

Eljött a pillanat, amikor a Bál háziasszonya köszönti Richard Cleydermann zongoraművészt, mint díszvendéget, aki pár kedves szóval üdvözli a közönséget magyarul is, majd leül a zongorához és felcsendül az ismerős-kedves dallam: Ballade pour Adeline, melyet természetesen a szokásos ováció fogad.

Richard Cleydermann 1953-ban december 28-án született Párizsban. A zene állandóan ott volt az otthonukban, hiszen édesapja zongoratanár volt. Állítólag 6 évesen hozzáértőbben olvasta a kottát, mint a francia olvasmányokat. 12 évesen fölvették a konzervatóriumba, ahol Mozartot, Beethovent, Schumannt, néha Debussyt vagy Ravelt kellett játszania. 16 évesen kapta az első díját. Ragyogó karriert jósoltak neki. Azonban röviddel ezután mindenki meglepetésére a kortárs zene felé fordult és néhány barátjával rock bandát alapított. Édesapját nem zavarta, hogy nem klasszikus zenét játszik, de ragaszkodott ahhoz, hogy folytassa tanulmányait a konzervatóriumban. Az élete 1976-ban változott meg alapvetően, mikor Olivier Toussaint-tól - az ismert francia lemezproducertől - megbízást kapott, aki társával, Paul de Senneville-lel zongoristát keresett egy romantikus zongoraballadához. Paul ezt a balladát az akkor született kislányának, Adeline-nek ajánlotta. Richard, akit húsz másik jelölttel együtt hallgattak meg, legnagyobb meglepetésére meg is kapta a feladatot.

A szólólemezből 22 millió példány kelt el 38 országban. A címe: "Ballada Adeline"-nek. Ez volt tehát a sikertörténet kezdete és azóta Richard Clayderman egyéni zongorastílusával világszerte kiérdemelte a világsztár rangot. Több mint 1000 dalt vett föl lemezre, s egy német újságíró szerint, vitathatatlanul többet tett a zongora népszerűsítéséért a világon, mint bárki más Beethoven óta. Richard Clayderman létrehozott egy"Új Romantikus" stílust. Világszerte hatalmas rekordot, 70 milliós eladást ért el. 267 arany és 70 platina lemezzel büszkélkedhet.

Felhangzik az „Alles Walzer”, és a szertartásnak megfelelően az Operabál sztárvendége, a Romantika Hercege megnyitja Korcsmáros Nórával a Mesebeli Bált. A keringő ütemére megtelik az 1000 m2-es táncparkett és folytatódik a tánc kivilágos kivirradtig.

Az Operaház büféjében kialakított Zwack kávézóban a Babos Band és Bakacsi Béla zenélnek. Itt kevés hely van táncolni, de a hangulat kitűnő, a zene remek, a koktél-keverők technikája bámulatos.

A Zwack-birodalom jóvoltából korlátlan az italfogyasztás, amihez a pincérek finom kis sós falatokat kínálnak. Hömpölyögnek az emberek lépcsőn föl-le, folyosókon keresztül, egyik teremből a másikba. Most már tudom miért hívják a báli belépőt „sétáló” jegynek. Az ember azt sem tudja hova menjen, mindenütt ott szeretne lenni. Közben újra és újra megállapítjuk, hogy a Johnnie Walker Black Label és az Unicum is jeles ital, de a raffinált koktélokkal vigyázni kell, túlságosan is itatják magukat. A „János Vitéz” – kissé kesernyés ízével és a bársonyosan sűrű „Csillagszemű Juhász” igazán betyáros koktélok!

Bekukkantunk a nagyterembe, ahol a Feeling Tánccsoport Egyesület fergeteges latin-amerikai táncbemutatót tart, óriási sikerrel – úgy látszik társastánc terén is van még mit tanulnom!  

Éjfél után kiderül, hogy sajnos a 3 tombolámból egyik se nyert, és nem én lettem a Bálkirálynő, de megvigasztal, hogy a tombolából befolyt pénzt jótékony célokra fordítják. Tulajdonképpen az első Operabált 1886-ban kimondottan jótékonysági céllal rendezték Budapesten. A jótékony cél nem szorult háttérbe most sem, a Budapesti Operabál, hagyományaihoz híven, 2008-ban is több jótékonysági felajánlást tett, melyeket részleteztünk is az előzetes információk között, és egy külön cikkben is írunk róla.  

Betérek a Box utcába egy kis frizura igazításra. A bikali Puchner Kastély Rela szépségszalonjának köszönhetően  még a leszakadt gombokat is felvarrják, megmasszírozzák a tánctól elfáradt lábakat, megigazítják a sminket. Ez az operabáli gyorsszerviz igazán jó ötlet volt a szervezőktől! Így aztán kipihenten folytathatjuk a táncot.

A nagyteremben Mága Zoltán zenekara húzza a talpalávalót. Mága Zoltán nevét hamarabb ismerték külföldön, mint Magyarországon. A világhírű Rajkó Zenekar vezető prímásaként Európa szinte minden fővárosában, Amerikában és a Távol-Keleten öregbítette szeretett hazája hírnevét. Később az általa alapított Budapest Cigány Zenekarral (Budapest Gipsy Banddel) bejárta a Föld másik felét, és kivétel nélkül hatalmas sikerű koncerteket adott. Talán nincs még egy művész, aki küldetéstudatát ennyire előtérben tartva képviselte a magyar kulturális tradíciókat, és erősítette a magyarságról kialakult pozitív képet. Ezáltal számos rajongót szerzett nemcsak magának, hanem a hagyományos cigány- és klasszikus muzsikának is.
Az aulában a Bergendy zenekar teremt forró hangulatot. A Bergendy István és Bergendy Péter által alapított együttes 1958-ban alakult a Közgazdasági Egyetem (most: Budapesti Corvinus Egyetem)  klubjában. Kezdetben csak jazz zenét adtak elő. Sikerük azóta töretlen, sokszor cserélődtek ugyan a tagok, de ez egyben stílusváltást is, megújulást is jelentett. Sok szerzeményük ismert, táncdaltól a filmzenéig, színpadi zenéig. Teljes nevük Bergendy Koncert, Tánc, Jazz és Szalon zenekar, ez jelzi repertoárjuk gazdagságát is. Egyben nem változtattak soha: mindig jó zenét játszottak és mindig vibrál a levegő körülöttük – mint most is. Régen táncoltam már ilyen jót!

Kerényi Péter, az Operabál sajtófőnöke korábban azt mondta, reméli, hogy „szerethető Operabál” lesz a 2008-as, a mesebeli 13. Kedves Péter, üzenem, hogy én megszerettem, nekem a 13-as szám szerencsét hozott – egy élménnyel gazdagabb lettem. Akikkel a műsor, evés-ivás, sétálgatás, beszélgetés és  tánc közben találkoztam, úgy tűnt, hogy ők is megszerették, hiszen a mesét is mindenki szereti, hogyne szeretne akkor egy Mesebeli Operabált, ahol egyetlen estére hercegnek, hercegnőnek érezhettük magunkat. Mozart egyik operájának (Szöktetés a szerályból) fináléjában hangzik el ez a szöveg, ami most eszembe jutott és  amivel búcsúzom:

„Akinek ennyi jó kevés, azt érje gáncs és megvetés.”